Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 3. szám - A rögtönbíráskodás szabályai, különös tekintettel a kir. ügyész szerepére
no bíróság elnöke megkérdezi az elítéltet, hogy kíván-e kegyelemért folyamodni. Akár kér az elítélt kegyelmet, akár nem, a bíróság zárt ülésben a kir. ügyész meghallgatása után azonnal határoz abban a kérdésben, hogy az elítéltet kegyelemre ajánlja-e, vagy nem. Ha a bíróság az elítéltet kegyelemre méltónak nem tartja, az elítéltnek a halálra való előkészület végett 2 óránál nem hosszabb időt ad, lehetőleg lelkészt állít mellé és a halálbüntetést e két órán beül végrehajtják. Ha a bíróság az elítéltet kegyelemre méltónak tartja, a bűnügyi iratokat a kir. ügyész és a statáriális bíróságnak véleményével együtt az igazságügyminiszterhez nyomban felterjeszti. Ha az elítélt kegyelmet nem kapott, a halálbüntetést az államfői döntés kihirdetése után 2 órán belül végre kell hajtani! A szabadságvesztés büntetést az ítélet kihirdetése után nyomban végre kell hajtani. Felmentő ítélet esetén a vádlottat — ha ellene más bűncselekmény miatt a rendes eljárás előtt eljárás nincs folyamatban —, nyomban szabadlábra kell helyezni. Krdekes intézkedése a rendeletnek az, hogy az iratokat az ítéletnek jogerőre emelkedése, illetve az iratnak a kir. igazságügyminisztertől való visszaérkezése után 14 napon belül a kir. főügyészhez kell küldeni. A kir. főügyész az iratokat köteles átvizsgálni, az esetleges intézkedéseket megtenni és az igazságügyminiszternek jelentést tenni. (41. §.) Ezen intézkedésnek nyilvánvaló célja az, hogy a gyors eljárás során esetleg felmerült alaki vagy anyagi törvénysértések a rendkívüli perorvoslatok (ú jrafelvétel vagy perorvoslat a jogegység érdekében) útján orvosolhatók legyenek. A rögtönítélő bíráskodás megszüntetése ugyanúgy történhetik, mint az elrendelése. A kiszabott szabadságvesztésbüntetést természetesen akkor is végre kell hajtani, ha a rögtönbíráskodást megszüntették. Amint láttuk, a 9550/1915. I. M. sz. rendelet — a rögtönbíráskodás elrendelése esetén — rendkívül komoly feladatot ró az ügyészre. Mérlegelni kell, hogy azok a tárgyi és személyi okok, amelyek a statáriális eljárás megindításához szükségesek, fennforognak-e. Különös gonddal kell mérlegelni azt is, hogy az állam egyik legfőbb érdeke: a közbiztonság és rend komoly veszélyeztetésének megakadályozása végett szükséges-e a kir. ügyész kezében lévő ügyet a rögtönbíráskodás szabályai szerint elbíráltatni, szükséges-e a halálbüntetés és annak azonnali végrehajtása, vagy csak olyan szokásos bűncselekményről van szó, hogy az állam végszükségszerű intézkedésére és az egyéni érdeknek a nemzet érdeke melletti háttérbe szorítására ok nincs.
