Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A rögtönbíráskodás szabályai, különös tekintettel a kir. ügyész szerepére

109 Halálbüntetést csak egyhangú határozattal lehet kiszabni. A Btk, 92. §-a alkalmazásának helye nincs. (K. 1222/1921. 760. sz. jogegységi határozat.) Nem lehet halálbüntetést szabni arra a vádlottra, aki a tett elkövetésekor a huszadik életévét be nem töltötte. A 18. életévét betöltött, de a 20. életévét be nem töltött vádlott büntetése 10 évtől 15 évig terjedhető fegyház, a 18. évét be nem töltött terhelt büntetése 5 évtől 10 évig terjedhető fogház. Említettem már, hogy a statáriális eljárás célja az elrettentés, ezért az ilyen bűncselekmény büntetése a halál. A rendelet azonban megengedi, hogy a rögtönítélő bíróság, ha a halálbüntetésnek egy vagy több, a büntetésre legméltóbb egyénen foganatosított végrehajtása a nyugalom és rend helyreállítására szükséges elrettentő példát már megadta, fontos okokból a kevésbbé bűnös részesekre a halálbüntetés mellőzhető legyen. Ilyen esetben joga van e bíróságnak halálbüntetés helyett életfogytig vagy 10 évtől 15 évig terjedhető fegyházbüntetést kiszabni. További enyhítésnek helye nincs. A mellékbüntetésre vonatkozólag a Btk. rendelkezései irányadók. Fölmentő ítéletnek van helye a Bp. 326. §. 1—3. pontjai esetében, vagyis: 1. ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény; vagy ha bűncselekmény ugyan, de tárgyában korábban már jogerős ít.élet volt hozva (res iudicata); 2. ha a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy pedig az, hogy a vádlott követte el, nincs bebizonyítva; 3. ha a bűnvádi eljárás megindítását vagy a beszámíthatóságot kizáró, vagy a büntethetőséget megszüntető ok forog fenn. Felmerülhet az a kérdés, hogy egyhangú határozat szükséges-e a szabadságvesztésbüntetés kiszabásához is? A rendeletben idevonatkozólag külön intézkedés nincs, de mert rendkívüli perorvoslatnak (újrafelvételnek, stb.) helye lehet és így az esetleges hibát orvosolni lehet, — véleményem az, hogy az egyhangúság csak a halálbüntetés kiszabásánál szükséges, míg szabadságvesztésbüntetést szótöbbséges határozattal is hozhat a statáriális bíróág. A rögtönítélő bíróág előtt tartott tárgyalásról jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, de csak a tárgyalás tartalmának lényegét kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Az ítéletet indokolásával együtt (44. §.) azonnal írásba kell foglalni. (39. §.) Az elrettentő példa megadásához szükséges, hogy az ítéletet azon nal végrehajtsák. Ezért a rögtönítélő bíróság határozatai ellen rendes perorvoslatnak helye nincs és bárki nyújt is be kegyelmi kérvényt, nincs felfüggesztő hatálya. Újrafelvételnek és a jogegység érdekében használt perorvoslatnak azonban a Bp. szabályai szerint helye lehet. A halálos ítélet meghozatala és kihirdetése után a rögtönítélő-