Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

103 Természetesen érvényesülnek itt a kereskedelmi törvény 1. §-a értelmében is a kártérítésre vonatkozó általános magánjogi szabályok. A kártérítés általános szabálya a Kt. 189. §-ában foglalt s már idézett szabállyal azonos, de részletesebb, mert kiemeli, hogy a sértő cselekménynek nem kell közvetlennek lenni, lehet közvetett is. A magánjog tételezése szerint ugyanis, aki másnak jogvédte érdekét, jogellenesen és vétkesen, bárcsak közvetve is megsérti, köteles a másiknak — a sértettnek — ebből eredő kárát megtéríteni. ' Fontos lehet az a megkülönböztetés is, hogy a jogsértő cselekmény csupán relatíve jogellenes vagy tiltott cselekmény-e? A megbízás határainak túllépése és az alapszabályokba ütköző cselekmény vagy mulasztás minősülhet csupán kötelemszegésnek, a törvényszegés azonban már a tiltott cselekmények fogalmi körébe tartozik. Az utóbbi esetben a felelősség súlyosabb, mert aki a törvénynek oly parancsa vagy tilalma ellen vét, amely kár megelőzését célozza, a kár bekövetkezése esetében nem hivatkozhatik arra, hogy azt nem láthatta előre. A károsult magatartása. A jogsértő cselekmény és az okozati összefüggés megállapítása sem vezet mindig a felelősség kimondására. Ki kell deríteni ugyanis azokat a körülményeket, amelyek a károsult magaartá<úra vonatkoznak. Ha ugyanis a kár keletkezésére a károsult is közrehatott, ennek olyan hatályt is lehet tulajdonítani, mely a felelőssége! teljesen kizárja. Egyébként a bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével — különös tekintettel a felek vétkességéle és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy a másik fél okozta, — határozza meg, mennyiben van helye kártérítésnek. Nagy az alkalmazási lehetősége ennél a pontnál annak az általános alapelvnek, mely szerint a bíróság a rosszhiszeműséget védelemben sohasem részesíti; továbbá annak, amely szerint: ha valamit a törvény a bíróság belátására biz és az eset körülményeinek vagy fontos oknak méltatására Utal, azt a bíróság a méltányosság szerint ítéli meg. A helyes gyakorlat szempontjából igen nagy szerep jut ezeknél a kártérítési pereknél a bíróság pervezető tevékenységének, különösen a bizonyítási teher megosztásának. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a bizonyítási teher ne nehezedjék teljesen a károsultra, mert nem szabad megengedni azt. hogy a rosszhiszeműen eljáró, törvényszegő, a törvény rendelkezéseit csupán szinlegességekre felhasználó, mondhatni a törvényt kigúnyoló személyek a bizonyítás nehézségei miatt felelősségük alól szabaduljanak. Nem szabad, — nem méltánvos szigorúbbnak lenni a bizonyítás kérdésében sem a károsulttal, mint a törvény szegő személyekkel szemben.