Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

102 Rendkívül nagy jelentőségű kérdés az, hogy melyek azok a kötelességek, amelyeket az igazgatósági tagok személyesen tartoznak elvégezni és melyek azok, amelyeket mások végezhetnek helyet lük, továbbá, hogy a mások által végeztetett teendők, az ezzel kapcsolatos mulasztások a felelősséget kizárják vagy csökkentik-e? Ez a kérdés az, amely kapcsolatban azzal, hogy a gyakorlati élet a r. t. működésének törvényes formáitól igen sok esetben a kifogástalanul működő és valóban közhasznú tevékenységet folytató r. t.-ok tekintetében is eltér, — felvetette már több évtizeddel ezelőtt a részvényjog megújításának gondolatát. Nagy Ferenc már 1899-ben tartott előadást a részvénytársasági jog gyökeres revíziójának szükségességéről és Kuncz Ödön az igazságügyminiszter megbízásából, már 1917-ben elkészítette első törvénytervezetét. A bíróság problémája ebben a szemléletben sem lehet más, mint a törvényes szabályoknak az alkalmazása. A bíróság mindig igyekezett a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazkodni, ez az alkalmazkodás azonban soha sem ment és helyesen nem is mehetett odáig, hogy a tényleges gyakorlatot s különösen az esetleges visszaéléseket a törvény figyelmenkívül hagyásával egyszerűen hitelesítse. Amíg valamely törvény hatályában fennáll, a bíróság kötelessége az, hogy a törvény szellemének érvényt szerezzen, a gyakorlatot a törvényes irányba terelje, a felelősség szigorú érvényesítésével kikényszerítse a törvény helyes céljának megvalósítását. Okozati összefüggés. A felelősség megállapításánál az okozati összefüggés vizsgálata a sérelmezett cselekmény és a bekövetkezett kár között, a törvény szövege folytán is mellőzhetetlen. A 189. §. 2. bekezdése ugyanis az igazgatóság tagjainak felelősségét csupán sérelmezett magatartásukból eredő (a törvény szavai szerint „ebből eredő") kárért állapítja meg. Ez annyit jelent, hogy valamely jogsértő cselekmény puszta elkövetése önmagában nem elég, hanem a bíróságnak keresnie kell a törvénysértés és a kár között fennálló okszerű kapcsolatot. Egy gyakorlati példával világítom meg ezt: Az igazgatósági tag egy adott esetben a kereskedelmi törvény 187. §-ában írt azt a kötelességét, hogy a csőd megnyitása iránt lépéseket tegyen, elmulasztotta, bár módjában volt észlelni, hogy a társaság tartozásai vagyonát meghaladják. Mégsem állapította meg a bíróság kártérítési felelősségét, mert a kár, amelynek megtérítését a perben követelték, már az alperes igazgatósági tagságának kezdete előtt következett be és az a körülmény, hogy alperes igazgatósági tag lett, a társaság vagyoni helyzetén, — a már bekövetkezett kár felmerültén semmit sem változtatott.