Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

93 Az angol törvényhozás 1926-ban törvényt hozott a bírói eljárásokról szóló sajtóközlemények korlátozása céljára (Judicial Proceedings — Regulation of Reports — Act). E törvény a válóperes eljárásoknak az időszaki sajtóban való túlzott és botrányos pertraktálását kívánta megszüntetni. Tulajdonképen csak tételesen megerősítette azt az ősi szokásjogban gyökerező jogszabályt, hogy a bírói eljárásokról szóló sajtótudósításokban semmiféle trágár s a jóerkölcsbe ütköző anyagot nem szabad közzétenni. Különösen kiemeli a törvény, hogy illetlen orvosi, sebészeti, vagy élettani kérdést a sajtótudósításban leírni nem szabad és a válóperekre és más köteléki perekre vonatkozóan pedig általában azt a tilalmat állítja fel, hogy ezekről a sajtóban teljes és részletes híradást közzétenni nem szabad. A sajtóközlemény pusztán a tanuk nevét és lakását, a kérelem és ellenkérelem tömör kivonatát és a jogi kérdéseket közölheti. Ezenkívül csak a bíró összegezését, az esküdtszék döntését és a bíróság határozatát, ideértve a bírónak az ítélethozatalkor tett megjegyzései is, szabad közzétennie. Gyakran megesik azonban, hogy a köteléki perekben eljáró ítélőbíró az ő ítélethozatalkori megjegyzéseinek nyújtott sajtókedvezményt az adott esetben felhasználja arra. hogy azokban bizonyos perbeli oly tényekre is kiterjeszkedjék, amelyeket a sajtó különben nem közölhetne. Ezáltal a sajtó útján a bíró éppen a nagyközönséget kívánja tájékoztatni e tényekről, minthogy ezt az adott esetben szükségesnek látja. A gyermekekről és fiatalkorúakról szóló 1933. évi törvény (Children and Young Persons Act) a fenti sajtókorlátozást kiterjesztette azokra a perekre is, amelyekben fiatalkorúak vannak érdekelve. E törvény 39. §-a alapján a bíróság eltilthatja oly részletek közzétételét, amelyek erkölcstelen, vagy illetlen magatartás vagy bűncselekmény miatt indított eljárásban szereplő, és 16 éves vagy annál fiatalabb fél vagy tanú személyazonosságának megállapítására vezethetnének. A 49. §. föltétlenül megtiltja mind e részletek közzétételét a fiatalkorúak bíróságai előtt folyó perekben. A tilalom alól, az adott esetben, csak az eljáró bíróság vagy a belügyminiszter adhat teljes vagy részleges felmenlést. A Legfelsőbb Bíróságra vonatkozó 1935. évi ú. n. módosító törvény elrendeli, hogy a semmisségi perekben a bizonyítási eljárást a nemi tehetetlenség kérdésében a nyilvánosság kizárásával — in camera — kell lefolytatni, amely eljárásról a sajtó természetesen semmit sem közölhet. A Sommás Eljárási (Családi Perek) 1937. évi törvény korlátozza bizonyos családi, házassági és gyámsági ügyekben az eljárás részleteinek a napilapokban vagy folyóiratokban való közzétételét. Az erőszakos, vagy hirtelen halál eseteiben a halottszemlét és egyéb ezzel kapcsolatos teendőket és tárgyalásokat ellátó vizsgálóbírák (Coroner) ügykörét és jogállását felülvizsgáló szakbizottság jelentésében, 1936-ban, ez eljárások tekintetében is, a sajtó-