Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

94 tudósításoknak bizonyos korlátozását javasolta. E tárgyban azonban mindezideig nem történt intézkedés. A közel múltban mozgalom indult Angolország különböző részeiben a tárgyban is, hogy a rendőrbírák előtt folyó eljárásoknál való jelenléteitől is tiltsák el a hírlapi tudósítókat. Érdekes megemlíteni, hogy e mozgalom a sajtó egyöntetű ellenállása folytán kudarcot vallott. Sorsjátékok és versenyfogadások (Lotteries and Sweepstakes). Az angol törvényhozás 1926-ban — a közerkölcs érdekeinek védelmében — megtiltotta a sorsjátékok és versenyfogadások rendezését. E törvénynek volt azonban egy nem kívánatos kihatása, nevezetesen az, hogy ezután vállalkozó szellemű üzletemberek az Egyesült Királyság területén kívül rendeztek ilyen játékokat, főként a játéktól otthon eltiltott brit alattvalók részére. Ez okból az 1934.-i törvény a fogadásokról és szerencsejátékokról megtiltotta a külföldön rendezett ilyen játékokról szóló sajtóközlemények, hirdetések és reklamirozások közzétételét is. A mai jogállapot szerint bűncselekményt követ el az, aki sorsjátékhirdetést, nyerősors jegy számok jegyzékét vagy sorsjátékra vonatkozó bárminemű közleményt kinyomtat, vagy közzétesz, úgy hogy ma az angol sajtónak a pár év előtt még oly népszerű ír vagy kalkuttai versenyfogadásokról szóló híradást sem szabad publikálnia. Ad 4. Az egyéni becsület védelmére szóló sajtókorlátozások. Amióta az angol bíróságok szabadelvűbben értelmezik az istenkáromló és lázító rágalomról szóló törvényeket, a rendes, ú. n. polgári libel-jog (Civil Livel) lett a sajtó mindennapi munkájának legkomolyabb korlátozása. A libel maradandó formában — tehát írásban, nyomtatásban, képes ábrázolattal, stb. — elkövetett jóhírnévrontó, diffamáló rágalom, amely a sértettnek polgári kártérítési per indítására ad jogot. Megjegyzendő azonban, hogy minden libel, amely polgári kereset indítására alapul szolgál, egyszersmind bűnvád emelésére is alkalmas, minthogy jogelv, hogy a rágalom, beleértve természetesen nemcsak a jóhírnévrontó rágalmat, (Defamatory Libel), hanem annak már letárgyalt istenkáromló, trágár és lázító nemeit is, a Király Békéjének megzavarására alkalmas. Bűnvád emelhet; még akkor is, ha a sértett személy már meghalt, amikor pedig kártérítés polgári úton nem követelhető, és az igazolás nem nyújt védelmet, hacsak a sértő fél ki nem mutatja, hogy a közzététel közérdekből történt. Megjegyzendő, hogy libel miatt csak ritkán indul Angliáiban bűnügyi eljárás is a polgári kártérítési per mellett. Rendszerint csak akkor ad a bűnvádi eljárásnak helyet a bíróság, ha a rágalmazás nagy közmegbotránkozás okozására alkalmas. A R. v. Labouchere-ügyben 1884-ben a bíróság megállapította, hogy a bűnvádi indítvány elutasítására alapul szolgáló ok, ha a bűnvádi eljárás megindítását kérelmező fél külföldön lakik és az állítólag megrágalmazott személy már nem él. így menekült