Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

83 csolatban arra hivatkozott, hogy az angol kormány bizonyos lapokat ,,finoman és diszkréten megkörnyékezett4', hogy politikai vezércikkeikben sugalmazott közleményeket hozzanak le. A képviselő indítványán London egész sajtónegyede, a híres Fleet Street, csak jót nevetett, oly tréfásnak találta, s a belügyminiszter a Házban az indítványban foglalt vádat a le gerely esebben visszautasította. A Ház az indítványt elvetette és 171 szavazattal 124 ellenében módosító indítványban leszögezte, hogy a kormány a szabad véleménynyilvánítás szabadságát csorbítatlanul fenntartotta. Angliában a cenzúrát, amely 1695-ben megszűnt, csak a világháború keltette bizonyos mértékben újra életre. A háború alatt ugyanis a Birodalom Védelméről szóló Törvény felhatalmazta a kormányt arra, hogy megakadályozza hamis hírek, állítások, vagy bárminő oly értesülések terjesztését, amelyek alkalmasak arra, hogy a háború sikerét veszélyeztessék, és pedig akár levél, akár távírat, vagy nyomtatott szó útján tétettek is közzé. Jellemző azonban, hogy tulajdonképen minden újság lelkiismeretére bízták, hogy maga gyakorolja a cenzúrát és csak kétes esetekben kérjen tanácsot az e célra felállított hivatalos sajtóirodától (Official Press Bureau). E hivatalos sajtóorgánum azután útmutatással szolgált, időnként a sajtó részére bizonyos titkos tájékoztatásokat adott ki, a kétes természetű közleményeket nála előzetes „cenzúrázás" végett vagy imprimátur megszerzése céljából be lehetett mutatni, de kényszerítő hatalommal nem bírt. a bemutatást nem követelhette és viszont imprimátur engedélye nem mentesítette a bűncselekményt elkövetőt az ellene meginduló törvényes eljárástól. Az angol sajtó nemzeti viselkedését és önmérséklő fegyelmét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az egész világháború alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy angol lap a szöveg között fehér folttal jelent volna meg. A háború végeztével az iroda működése megszűnt és hivatalos sajtócenzúra nem áll fenn többé. Érdekes azonban megemlíteni, hogy a színművek cenzúrája ma is fennáll Angliában. Ha nem is a sajtóorgánumok, de az olvasótábor tényleges cenzúrájaként hatott Angliában hosszú időn keresztül az 1855. évben eltörölt hírlapi bélyegilleték, továbbá az 1853-ban megszüntetett hirdetési-, végül az 1861-ig fennállott papír- és hírlapadó magas tétele. Az angol sajtó nagyhatalmi állását bizonyítja, hogy amikor közvetlen a háború után, majd ismét 1932-ben újra megkísérelték azt, hogy az időszaki sajtóra bizonyos adót vessenek ki, a sajtó egységes ellenállása képes volt azt meghiúsítani. A sajtó tehát éppúgy független a kormánytól, mint bármely angol magánember. De viszont semmiféle különleges jogállással sem bír. ,,Az újságírói hivatáshoz semmiféle privilégium nem kapcsolódik", mondja a Lordok Házának egy döntése. Ugyanígy