Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

82 Kommentárjának szabatos megállapítása szerint e sajtószabadság, mely a szabad állam lényegétől elválaszthatatlan, csak abban áll, hogy nem állít előleges 'korlátokat a közzététel élé, de nem abban, hogy mentesít a büntetőjogi megítélés alól is, a közzététel utáni időben. ,,Bárki bármit kinyomathat előzetes engedelem nélkül, de a törvényes következmények viselésének terhe mellett" (Lord Mansfield). Sajtószabadság van tehát, de -viszont az egyesnek számolnia kell a törvény szigorával, ha olyan kijelentést tett, „amelynek megtételére törvényesen feljogosítva nem volt". Az egyesnek tehát mintegy önön magát kell cenzúráznia, — diiscipline of expression — hogy a szabadság kétélű fegyverével meg ne vágja magát. E jogfelfogás igen jellemző az angol demokráciára, mert hiszen minél demokratikusabb <valamely államforma berendezkedése, annál nagyobb abban az egyén fejenkénti felelősségének a terhe. A demokráciában nem — vagy nemcsak — a vezetők, vagy éppenséggel egy vezér gondolkodik csupán és veszi magára a felelősség egész terhét a tömeg helyett, hanem az egyesnek — természetesen a törvényes következmények súlyával — szabad kezet enged. Mr. Eden, Anglia volt külügyminisztere a napokban egyik beszédében azt mondotta: ,,bizony sok tekintetben könynyebb az egyesnek, ha mást hagy gondolkodni maga helyett, minthogyha saját magának kell kimérnie az őt terhelő állampolgári kötelességek és megillető jogok területét. A demokrata állam munkálkodásának sikere összes polgárai egyéni erőfeszít é s ének eredőj e." így van ez a sajtószabadsággal is, amiért is „kiválóan fontos az angol jogfelfogás megismerése szempontjából, hogy ez a jog nem különös szabadságjogokat, hanem micsoda korlátokat állít a gondolatnyilvánítás tekintetében általában és így az ú. n. sajtószabadság tekintetében is" (Prof. Dicey) az egyén elé. Mielőtt az angol sajtószabadságot korlátozó törvényes rendelkezések ismertetésébe fognék, röviden a sajtó és a politika viszonyával kívánok foglalkozni. Míg vannak országok, ahol a sajtóközlemények közzétételénél használandó külső formaságokat is, mint a szóhézagot, a betüformát, a címet is a kormányhatalom írja elő, nem is szólva a közlemény érdemi tartalmáról, addig vannak olyan sajtórendszerek is, ahol a sajtó minden törvényes korlátozástól mentes és így akár ártatlan emberek becsületébe is gázolhat anélkül, hogy a sérelem bármilyen megtorlásban részesülne. Az irányított sajtó rendszerei és a szélsőségesen szabados sajtórendszerek között Anglia az arany középúton áll. Az angol kormánynak ugyanis semmiféle legális vagy tényleges hatalomköre nincs arra, hogy bármely sajtóorgánumnak kötelezőleg előírja azt, mit közöljön vagy mit ne közöljön. Mult évi december 15-én igen érdekes vita folyt az angol Alsóházban, amelyre Mr. Mander képviselő indítványa adott okot. A képviselő a csehszlovák világkrízissel kap-