Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

56 folytán a függő termlés már a szeparáció előtt is a haszonbérlő tulajdona. De ha ezidőszerint nem is fogadjuk el még ezt a talán radikálisnak mondható, nézetem szerint azonban a való helyzetnek legjobban megfelelő álláspontot, annyit mindenesetre koncedálnunk kell, hogy a függő termés bármilyen formában lés bármikor történt szeparációja a haszonbérlő részére minden további nélkül a tulajdonjog megszerzését jelenti. Elvégre még sem helyezkedhetünk arra a túlzó álláspontra, hogy csak a beért termés elválasztása — még keviéisbbé beszedése — folytán lesz a haszonbérlő annak tulajdonosává. Nagyon jól emlékezünk még arra az időre, amidőn egyes vidékeken a szemestermény alacsony ára miatt a kalászosokat nem learatták, hanem takarmány céljára zölden még lekaszálták. Vájjon ilyen esetben a lekaszálás tényével nem szerzett-e tulajdonjogot a haszonbérlő, csak azért, mert az még függő termésnek számított? Semmiképen sem fogadható el tehát helyesnek az az elmélet, amely a visszaható erő hiánya miatt nem látja érvényesíthetőnek ilyenkor a törvényes zálogjogot, mert a visszaható erő fogalmának a kérdés elbírálásánál felfogásom szerint semmi szerepe sincs. Befejezésül még csak annyit, hogy azok a helyes jogszabályok, az a helyes jogszabályértelmezés, amely a felesleges mesterkéltség kizárásával a közönséges 'életfelfogásnak leginkább megfelel, amely a gazdasági célokat és méltányossági szempontokat legjobban szolgálja. A bérbeadó törvényes zálogjoga évszázadok óta annak a kézenfekvő s magátólértetődő célnak az érdekében áll fenn, hogy a tulajdonos a maga bérjárandóiságát elsősorban, mind a bérlő, mind harmadik személyek előtt megkapja s így a termelési tényezők egymásközti egyensúlyát biztosítsa. E törvényes zálogjog legfőbb biztosítéka az évenkénti termés, amelynek s illetve jégkár esetében a helyébe lépő kárösszegnek kell elsősorban biztosi Dákul szolgálnia a haszonbérre. Ha azonban elvonjuk ezt a biztosítékot a zálogjog érvényesítése elől, a remediumképen ajánlott Vt. 225. §-a szerinti biztosítási végrehajtás jórészt csak üres jog maradna, már pedig a jogszolgáltatás tényezőinek csak az lehet a célja, hogy reális és ne papirosbiztosítékokról gondoskodjanak. A haszonbérlőt egyébként sem éri méltánytalanság a kárösszegnek a bérbeadó javára történt sorozásával, mert a haszonbért vagy ebből, vagy más jövedelméből, illetve vagyonából a törvény intenciója szerint elsősorban kell megfizetnie, úgyhogy a kir. Kúria Pk. V. 411/ 1937. számú határozatát mind tételes jogunk, mind a méltányossági szempontok alapján is a leghelytállóbbnak kell elfogadnom.