Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról
5/ SZEMLE. Évnyitó beszédek. Az, hogy felsőbíróságaink elnökeinek évnyitó beszédeiről napilapjaink hasábos cikkekben számolnak be, legjobb bizonyíték a mellett, hogy főbíráinknak ezek a megnyilatkozásai nemcsak a jogélet körülhatárolt mezején, hanem a nemzet legszélesebb rétegeiben is állandóan nagy érdeklődést váltanak ki. Ennek a jelenségnek okai kézenfekvők. Bíróságaink magas színvonalú működése nemcsak a közfigyelmet fordította feléjük, hanem kialakította azt a meggyőződést is, hogy bíróságaink hiánytalanul töltik be hivatásukat: a jog-, élet- és vagyonbiztonság védelmét. Kialakították ezt a meggyőződést a mindennapi jelenségek, a bíróságok egyes ténykedéseinek figyelemmel kísérése, de a nagyközönség ennek a meggyőződésének, ennek a megnyugtató érzésének újból és újból való megerősítésére is vágyik. Ezt az eredményt érik el főbíráinknak évenkénti megnyilatkozásai, mert ezeknek a politika bizonytalan, nyugtalan talajától távol és a mindennapi élet tülekedései felett álló abszolút tekintélyeknek beszámolói, visszapillantásai, fejtegetései, kritikái és tanácsai bíróságaink lankadatlan és kifogástalan kötelességteljesítéséről adnak számot és rávilágítanak a vezetőknek arra a törekvésére, hogy bíróságaink állandóan abban a helyzetben lehessenek, hogy ez a kötelességteljesítés soha egy pillanatra is el ne lanyhuljon. Az idei évnyitó beszédek közül kettőnek érdekességét fokozta az, hogy elmondóiknak először volt alkalmuk évnyitó beszédet tartani abból a székből, amelyet csak rövid idővel előbb foglaltak el. Igaz ugyan, hogy Töreky Géza is, Láng-Miticzky Ernő is sokkal ismertebb személyiségek birói karunkban és általában jogéletünkben, semhogy megnyilatkozásuk és működésük tekintetében ismeretlen tényezőkkel kellene számolnunk. Hiszen mindketten éveken át tagjai voltak azoknak a magas bírói testületeknek, amelyeknek az élére most kerültek, majd ugyancsak évek hosszú során át töltöttek be — az utódoknak példát szolgáltatva — bíróságok élén vezető pozíciót. De nemcsak innen, nemcsak ezekben a pozíciójukban végzett munkájukból ismerhettük meg őket, lelki világukba, birói kvalitásaikba és elgondolásaikba bepillantást engedtek a rövid idővel ezelőtt tartott székfoglaló beszédeikben is. Törekyt ebből a beszédéből ismertük meg igazán, mint hivatásának szerelmesét, aki nemcsak hiszi, de teljes mértékben át is érzi a bírói hivatás magasrendűségét. Az e hivatás keretében gyakorolt igazságszolgáltatásnak — erre tanít Töreky — élőnek, elevennek és erejében el nem lankadónak kell lennie, mert csak így érheti el célját: a legfőbb közösség, az állam és a nemzet érdekeinek védelmét. Ez a motívum csendül ki a Kúria új elnöké-