Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

55 tulajdonjogát a haszonbérlő nem puszta szeparációval szerezte meg, hanem csak a haszonbérbeadó akaratával, azáltal, hogy a haszonbérbeadó beleegyezésével a gyümölcsöket, termest birtokába vette, lényegileg tehát traditio útján. A gyümölcs, termény megszerzéséhez a haszonélvezet, ususfructus esetében sem voH elegendő a gyümölcs egyszerű elválasztása, szeparációja, hanem a haszonélvező tulajdonszerzéséhez az elvált gyümölcs birtokbavétele — perceptioja —: is szükséges volt! Egyszerű szeparációval csak az örökhaszonbérlet, emphyteusis esetében szerezte volna meg a gyümölcsöket az örökhaszonbérlő, akinek a jogállása különben majdnem azonos volt a tulajdonosiéval, úgyhogy ez a kivétel valóban nem hat zavarólag a fenti szabályt illetőleg. Harmadik személyekkel szemben a haszonbérlőnek nem volt közvetlen aktorátusa, csupán a haszonbérbeadónak s a bérbeadó személyében történt változás ipso jure megszüntette a haszonbérleti jogviszonyt is. A római jogi tiszta kötelmi haszonbérleti jogviszonyba azonban a germán jogokban dologjogi elemek is vegyültek s a haszonbérlet jogintézménye hozzánk már a germánjogi szűrön át került. A germánjogi felfogás szerint azután a haszonbérlő már egyszerű szeparációval megszerzi a gyümölcsök tulajdonjogát, — a haszonbérlőt harmadaik személyekkel szemben közvetlen aktorátusi jog illeti meg, — a bérlő jogállását a bérlemény tulajdonosának személyében beálló változás nem érinti — Kauf bricht nioht iMiete — stb. Ha tehát jelenleg a haszonbérlő függő termésében valamely harmadik személy kárt tesz, a mai felfogás szerint a haszonbérlőt a kártevő harmadik személlyel szemben már közvetlen kereseti jog illeti meg, míg a római jogi felfogás szerint, éppen a jogviszony tiszta kötelmi voltánál fogva a haszonbérlő csak a bérbeadó ellen fordulhatott és csupán ez utóbbinak volt kereshetőségi joga a harmadik személy irányában. Ilyen körülmények között pedig majdnem anakronizmus számba megy a függő termés helyébe lépő biztosítási díj sorozása kérdésénél az orthodox római jogi felfogásra való hivatkozás. A magam részéről nem hallgathatom el azt a véleményemet, hogy előbb-utóbb ideje volna már szakítani azzal a fikcióval is, hogy a haszonbérlő a rendszerint hosszabb időre szóló haszonbérleti szerződése alapján a saját vetőmagjából termelt és a maga költségén megmunkált függő termést csupán a szeparáció tényével szerzi meg. Sokkal közelebb állna a valóságos élethez az a magyarázat, hogy az általában hosszabb időre létrejött haszonbérleti szerződéseknél a tulajdonos tulajdonjogát sajátmaga korlátozta és a föld megművelésének, hasznosításának jogát bizonyos időre már eleve a haszonbérlőnek engedte át, — tehát a tulajdonjognak a haszonbérleti szerződésben történt részleges és időleges korlátozása s így bizonyos mértékig a haszonbérlővel történt megosztása