Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

54 nálunk is a haszonbérlő javára törvényes zálogjogot konstruálni a haszonbérbeadótól átvett felszerelési tárgyakra a tulajdonod haszonbérbeadó hitelezőivel szemben. Amennyire helyesnek, a gazdasági fejlődés érdekében állónak tartanám e gondolatnak de lege ferenda való megvalósítását, éppannyira nem tudom osztani az illusztris cikkíró legutóbbi álláspontját, amely szerint jelenleg a Végrehajtási Törvény 72. §-ában szabályozott törvényes zálogjogot mind dogmatikailag, mind méltányossági alapon tévesen értelmezi a haszonbérlő javára. A kir. Kúria Pk. V. 411/1937. számú határozatában eldöntött esetben a jégverte függő termés helyébelépő biztosítási öszszeg sorolásáról van szó. Dr. Schuster Rudolf a függő termés jogi helyzete vizsgálatánál visszanyúl a római jogba, de nem veszi figyelembe a következőket. Saját álláspontja szerint is a függő termés az ingatlan alkotórésze lés mint ilyen a földtulajdonos tulajdona a termés beszedéséig. De ha erre az álláspontra helyezkedünk s a törvényes zálogjog érvényesíthesse szempontjából olyan éles caesurális jelentőséget 'tulajdonítunk a függő termés beszedésének, ebből a kiindulási alapgondolatból okszerűen csak az a következtetés volna levonható, hogy a függő termés helyiébe lépő biztosítási összeg, ha nem törvényes zálogjoga alapján, akkor saját jogán, de mégis csak a tulajdonost illeti meg, semmiképen sem azonban a haszonbérlőt, akinek a függő terméshez, illetve a függő termés helyébe lépő biztosítási összeghez való jogát a cikkíró mivel sem indokolja. Mert egymagában annak a vitatása, hogy a függő termés, mint az ingatlan tartozéka a tulajdonos-haszonbérbeadó tulajdona, erre tehát ugyanennek a tulajdonosnak törvényes zálogjoga sem állhat fenn, még korántsem jelenti azt, hogy a függő termés helyébe lépő biztosítási összeg most már csakis a haszonbérlő javára lehet sorozható! Az alapulvett konstrukció mellett semmiképpen sem illetheti meg a függő termés helyébe lépett biztosítási összeg a haszonbérlőt, mert a függő termés annak beszedése előtt még nem az övé, — az után pedig már nem teljesen az övé, hanem csak a tulajdonos törvényes zálogjogával terhelten. Legfeljebb arról lehetne csupán szó, hogy a tulajdonos javára milyen jogcímen sorozzuk a függő termés helyébe lépett biztosítási kárösszeget, saját jogán-e vagy törvényes zálogjoga alapján? Erre az utóbbi kérdésre pedig nézetem szerint teljes megnyugvással adhatjuk azt a feleletet, amelyet döntésében a kir. Kúria is adott. — A kérdés megvilágításánál érdemes mlég jobban visszanyúlnunk a római jogba, hiszen tudvalévőleg onnan ered nemcsák a törvényes zálogjog, hanem maga a haszonbérlet intézménye is. A római jogban azonban a haszonbérlet még egészen tiszta kötelmi jogviszony volt a haszonbérbeadó és haszonbérlő között s a gyümölcs megszerzésére is, tiszta kötelmi igénye volt a haszonbérlőnek a bérbeadóval szemben. A gyümölcsök