Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A TVT. és az ipari tulajdonjogok

50 Schuster Rudolf a fent említett cikkében rá is mutat, tulajdonképen ama gyakorlata továbbfejlesztésében jutott el, amely az ú. n. szolgai utánzást mentesíti a tvt. súlya alól. A kir. Kúriát ennél az az elgondolás vezeti, hogy az emberiség fejlődése érdekében mindaz, ami ipari tulajdont képezhet, csak az ezekre nézve irányadó törvények hatályát 'élvezheti, még pedig nem annyira e hatályok miatt, hanem az ezekben a törvényekben lefektetett korlátok miatt. És aki ezt a korlátok közé szorított tulajdonjogot nem szerezte meg vagy pedig akinek ez a joga lejárt vagy egyébként elveszett, nem folyamodhatik a tvt. oltalmához, hanem tűrnie Ikell az eme törvényekből folyó azt a konklúziót, illetve törvényhozói akaratot, hogy az ipari tulajdonjogok csak korlátozottan gyakorolhatók és e korlátok megszüntetése után épen az emberiség általános fejlődése érdekében közkinccsé kell, hogy váljanak. Nem kívánok ezúttal ebbe a vitába belebocsátkozni és csak hivatkozom dr. Schuster Rudolfnak a Magyar Jogi Szemle XVIII. kötete 6. számában, valamint a Hiteljog Tára XVIII. kötete 9. számának 141. oldalán megjelent okfejtéseire, valamint a többször említett szerény dolgozatom ezzel a kérdéssel több ízben is foglalkozó részeire, hanem a most felvetett kérdéssel kapcsolatban csak arra kívánok rámutatni, hogy a kir. Kúria által követett elv, illetve irány szempontjai sem teszik szükségessé, hogy az ipari tulajdonokkal érdemben foglalkozzék, azokat hatálytalanítsa és ezzel hatásköri összeütközéseket teremtsen. Igénytelen véleményem szerint teljesen helytelen az ipari tulajdonoktól a tvt. védelmi körét csak azért megtagadni, mert azok ipari tulajdonjogok és mert mint ilyenek korlátok közé vannak szorítva. Amint már fent előadtam, kétségtelennek látszik, hogy, ha bármilyen reklámeszköz vagy bármilyen egyszerű árukülső igénybe veheti a tvt. 9. §-ának a védelmét, úgy ezt nem lehet megtagadni a lényegesen nagyobb értéket jelentő ipari tulajdonoktól isem. És e vonatkozásban, a szolgai utánzásnál is ugyanaz a kérdés, amit fent bátor voltam kifejteni: vájjon megvan-e az a sok mindenféle külön feltétel, amelyet a tvt. 9. §-a megkíván. És nem helyes e vonatkozásban az az általános kiindulópont, hogy a megszerzett szabadalom cég, védjegy vagy minta önmagában azzal a tulajdonsággal bír, hogy az utánzó tv. cselekményt követ el, míg e jogok megszerzése és megléte hiányában az utánzásuk teljesen szabad a tvt. szempontjából is. (Dr. Schuster Rudolf szerint „vogelifrei".) És e tekintetben teljesen elhibázottnak tartom a kir. Kúria fent tárgyalt Ítéletének ama kijelentését, hogy , a hatályos mintaoltalom megsértésének tervszerű üzleti kihasználása az üzleti tisztességgel és így a tvt. 1. §-ának tilalmával ellentétes", mert az ipari tulajdon megsértése mindenek előtt nem tv. cselekmény, hanem első sorban szabadalom-, cég-, védjegy- és niintabitorlás. Ahhoz, hogy a tvt. védelmét is megkapja az ipari tulajdon, tehát a konkrét esetben a mintaoltalom, nem elég az ipari tulajdon