Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A TVT. és az ipari tulajdonjogok

47 $-a a birtokjogot, illetőleg az elbirtoklás jogát biztosítja azok részére, akik valamely qualificáló erővel bíró jelet úgy tudtak vagy tudnak használni, hogy arról a forgalomban őket ismerik fel. Ezzel szemben a szabadalom-, cég-, minta- és védjegyjog az engedélyezés, a bejegyzés vagy a belajstromozás által, annak constitutív erejénél fogva kizárólagos tulajdonjogot nyújt. De kétségtelen, hogy ez a kizárólagos tulajdonjog e kizárólagosságát csak a saját joga területén védheti meg. Vagyis e joga alapján a bitorlóval vagy utánzóval szemben csak szabadalmi, védjegy- stb. bitorlás címén léphet fel. És ha a tv-t., nevezetesen annak a 9. §-a alapján akar fellépni, akkor ennek a már kizárólagosságot nyert ipari tulajdonnak ugyanúgy meg kell szereznie a tvt. 9. §-ában előírt törvényi feltételeket, mint minden más jellegzetes árunévnek, külsőnek vagy segédeszköznek. Vagyis ő is csak akkor tarthat a tvt. 9. §-ában biztosított védelemre, ha azon felül, hogy magának az engedélyezés, a belajstromozás vagy a bejegyzés útján constitutiv erővel a kizárólagos tulajdonjogot megszerezte, megfelelő használat útján eléri azt is, hogy arról őt a forgalomban fel is ismerjék. És ez't is csak akkor, ha megvan az a másik, de elsődleges feltétel, hogy van olyan tulajdonsága is, amely alkalmassá teszi a tvt. 9. §-ában körülírt jog megszerzésére: pl. árukülsőnél a jellegzetesség. Igénytelen véleményem szerint tv. perekben a logika megfelelő alkalmazása és a „distinguation" elveinek tiszteletben tartása mellett sohasem lehetne arról szó, hogy valamely ipari tulajdon hatályában fennáll-e vagy sem, hanem egyedül és kizárólag mindig arról lehetne csak a szó, hogy olyan jellegzetes külső, vagy olyan, név, vagy olyan segédeszköz-e, amelyről a forgalomban a tulajdonosát tényleg felismerik. És amint pl. a jelen esetben is teljesen felesleges volt hatásköri vitát provocálni, hanem elég lett volna megállaptíani azt, hogy a szóban lévő gallérmerevítőt több -ökból nem lehet olyan jellegzetes külsőnek minősíteni, amelyet a tvt. 9. §-a előír, úgy az összes eddigi ügyekben szintén teljesen felesleges volt az ipari tulajdon jogok lényegéhez és 'érdeméhez hozányúlni. Ha az ipari tulajdonjogok a konkrét esetben nem érdemlik meg a tvt. 9. §-ának a védelmét, égy kétségtelenül mindig lehet és kell is találni a tvt. 9. §-ában gyökeredző hiányt. És teljesen felelesleges idegen területre átcsapni lés a megszerzett és fennálló ipari tulajdonjogokat hatásköri összeütközéssel érvényteleníteni. Ott van mindenekelőtt a jellegzetes külső, amely — mint a jelen esetben is, — úgy nagyon sok ipari tulajdon esetében nincsen meg, tehát mindezek az ipari tulajdonok máris kívül maradnak a tvt. 9. §-ának a körén. De itt van a jellegzets külsőn kívül még egy sokkal fontosabb feltétel: hogy az illetőt a forgalomban az ipari tulajdona külsejéről, nevéről vagy arról mint üzleti segédeszközről tényleg fel is ismerjék. Ez is olyan feltétel, amelynek a pontos és szabatos megkíván ásával a tvt. 9.