Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A TVT. és az ipari tulajdonjogok

45 tásköri összeütközésről. Nem változtat ezen a Bényen, hogy ezt a pozitív hatásköri összeütközést az 1907 :LXI. t.-c. 7. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében nem lehet a hatásköri bíróság előtt érvényesíteni, ha a rendes bíróság jogerősen határoz. Viszont a hatásköri összeütközés annyira 'kétségtelen és nyilt, hogy attól tartózkodni még megfelelő szankció hiányában is törvényes kötelesség. Sőt az 1907:LXI. t.-c. 7. §-ának utolsóelőtti bekezdése még nagyobb felelősséget hárít a rendes bíróságra, mert e §. szerint „a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság érdemi határozatának jogerőre emelkedése után azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, eljárásnak nincs helye és a bíróság jogerős érdemi határozata a közigazgatási hatósággal szemben irányadó". Ami azt jelenti, hogy jogerős bírói döntéssel lényegileg a közigazgatási hatóság egész hatásköre elvonható előle, még pedig úgy, hogy ez az elvonás a közigazgatási hatóságokra is irányadó, tehát kötelező, — még pedig minden szankció nélkül. Minden egyes esetben tehát, amikor a rendes bíróság a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó és az által a saját törvényes hatáskörében már elbírált ügyet érdemben felülbírál, sőt elvi éllel kijelenti, hogy erre az érdemi felülbírálatra hatáskörrel bír, úgy a közigazgatási hatóságok hatáskörének egy-egy részét vonja el azok elől, még pedig jogerősen — és szankció nélkül, tehát jóvátehetetlenül, — kétségtelenül a fennálló törvények ellenére. És a döntő lépés ebben az irányban a kir. Kúria ítéletével történik, még pedig két irányban is. Az egyik: a fontosabbik, hogy a kir. Kúria ítélete adja azt a jogerőt, amely után a 7. §. utolsóelőtti bekezdése szerint a hatáskör elvonásához nem lehet többé hozzászólni. És a másik, hogy irányt szab az alsóbíróságoknak is. A rendes bíróságnak nem feladatköre és nem hivatása a közigazgatási hatóságok hatáskörének a csökkentése. De még inkább világos az, hogy ehhez nem lehet az „előkérdés" címén eljutni. Akkor, amikor a kérdés már nem előkérdés, hanem éppen ellenkezőleg már jogerősen eldöntött kérdés, amely ugyanúgy kötelező a rendes bíróságra, mint bárki másra. Egy, a közigazgatási hatóságok által már eldöntött kérdést nem lehet újból a rendes bíróságok által elbírálandó előkérdésnek minősíteni, hanem éppen ellenkezőleg a közigazgatási hatóságok vonatkozó jogerős döntését a törvényes határokon belül a rendes bíróságoknak el is kell fogadniok. A perjogi elvétés így hatásköri hibához vezet. És nem áll meg az a vigasz sem, hogy az így incidentaliter eldöntött, állítólagos előkérdés csak a konkrét perben hat, és nem szünteti meg az engedélyezés, a bejegyzés vagy a belajstromozás constitutiv dologi hatályát. Mindenekelőtt azért nem, mert a dologi hatályhoz hozzátartozik a konkrét ügyben való hatályosság is, de általánosságban azért sem, mert az 1907 :LXI. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdése szerint a bíróság jogerős érdemi határozata a közigazgatási hatósággal szemben irányadó. A döntés