Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az olasz büntetőtörvénykönyv

35 munkatársait, a köréje csoportosult gyűrűnek új, értékes tagjait szemlélheti. Egyedülálló ez a munka a maga nemében azért, mert nem beérkezett jogászoknak, kiforrott jogi íróknak munkái vannak ebben összegyűjtve, hanem a jubiláns tanításainak közvetlen hatása alatt álló, szárnybontogató jogirodalmi megnyilatkozások gyűjteményét foglalja az magában. Professzor számára ennél szebb meglepetés valóban alig képzelhető. Szükségesnek tartjuk e helyütt megörökíteni az egyes szerzők neveit és értekezésük címeit annak megjegyzésével, hogy a legtöbb negyedéves joghallgató, egy van közöttük harmadéves, kettő jogszigorló és egy ügyvédjelölt: Arányi János: A gépkocsi, mint veszélyes üzem. Bárány Tibor: Az értékállandósági záradék kérdése dollárköveteléseknél. Beck András: Az angol házasságjogi reform és a magyar házassági törvény. Benárd Aurél: Az özvegyi jog megszorítása és kötelesrész-szerűsége. Cserháti László: A hitelezési megbízás. Csonka János: A közszerzemény konstrukciója bírói gyakorlatunkban. Dániel Tamás: A nemzetközi vételjog kapcsolóelvei. Dr. Gáldi István: A tulajdonjog korlátozása. Geguss Imre: Visszaélés a joggal. György András: Ki a hangosfilm szerzője? Haraszti Gábor: Az ingó jelzálogjog a gyakorlatban. Kindlovics Kálmán: A jelzálogjog kiterjedése az ingatlan tartozékaira mai jogunkban. Medvigy Endre: Van-e jus dormiens a kötelmi jogban? v. Pesthy János: A jövőbeli kár megtérítése. Ruttkai György: Ingatlanok telekkönyvön kívüli elbirtoklása. Szöllősy Imre: A bírói gyakorlat változásának visszaható hatálya. Világhy Miklós: A tulajdonjogfenntartás. Vitányi György: A vasút tárgyi felelőssége. ndb. Nyugat-Magyarország Ausztriában, irta: Dr. vitéz Nagy Ivón. Pécs, 1937. (96 oldal). A szerző nagyon érdekes és tanulságos áttekintést nyújt NyugatMagyarország helyzetéről. Kimutatja mindenekelőtt, hogy a Burgenland névnek semmi alapja nincs, mert az 1921. december 14-i népszavazás folytán az osztrákok épen azokat a helységeket nem kapták meg, amelyekről annak a területnek az osztrákok régen a Burgenland nevet adták. Pozsony (Pressburg) Csehszlovákiának, Magyaróvár (Wieselburg), Sopron (ödenburg) és Vasvár (Eisenburg) Magyarországnak jutott. Az osztrákok kénytelenek voltak Mattersdorfot (Nagymarton) Mattersburgnak elnevezni, hogy a mesterkélt névnek valami jogalapot adjanak. Nemzetközi jogi szempontból figyelemreméltó, hogy a békeszerződésben a győztes hatalmak által Ausztriának ítélt magyar területekre maguk az osztrákok kértek népszavazást és többízben kijelentették, hogy csak az esetben ragaszkodnak a németek által lakott területekhez, ha azoknak a lakossága az Ausztriához való csatlakozás mellett dönt. Követelték a népszavazást 1918. november 12-én az