Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az olasz büntetőtörvénykönyv

34 A vérfertőzést csak az esetben bünteti, ba közbotrányt okozó módon követtetik el (564. §.). A családot erős védelemben részesíti. így büntetéssel sújtja azt is, aki családi otthonát elhagyva, gondoskodási kötelességei alul magát kivonja (570. §.). A gyermekülés körét erősen kiterjeszti. E rendelkezés alá vonja ugyanis mind azt, aki saját, vagy közeli hozzátartozója becsületének megmentése végett, közvetlenül a szülés után új szülött halálát okozza (578. §.). A bántalmazás által elkövetett bűncselekmény körét erősen' kiterjeszti, amennyiben büntetéssel sújtja azt, aki mást megver, ha cselekménve folvtán betegség vagy elmebaj nem is állott elő (581. §.). A kódex rendelkezéseinek ismertetését folytatni nem kívánom. Csak néhány feltűnően érdekes rendelkezésre kívántam reá mutatni. Felette érdekes volna párhuzamot vonni a kódex és érvényben lévő magyar büntető törvényeink rendelkezései között. Ez azonban csakis egy terjedelmes önálló dolgozat tárgya lehetne. Egy könyvismertetés kereteit ez messze meghaladná. Hiszem azonban, hogy most, amikor az olasz büntetőtörvény a magyar jogászokra nézve hozzáférhetővé vált, a jogi irodalom azzal sokat fog foglalkozni. Szerzők munkája tehát a magyar büntetőjogi irodalomra előreláthatólag termékenyítőleg fog hatni. Ami már most a fordítást illeti, szerzők a mű bevezető részében ismertetik a szempontokat, miket irányadóknak tekintettek. Jelzik, hogy a stílus tekintetében őket egyetlen cél vezette: a magyarosság követelményének minden irányú kielégítése. Ezt a célt a legteljesebb mértékben el is érték. Jelen szerény ismertetés célja egyébként csupán az volt, hogy a jogászság figyelmét a munkára felhívjam. Tettem ezt abban a meggyőződésben, hogy Angyal Pál és Rácz György a kódex lefordításával a magyar jogászságnak s a magyar jogtudománynak igen nagy szolgálatot tettek. Dr. Degré Miklós. Ünnepi dolgozatok. Ennek, a jogirodalmunkban szinte egyedülálló, gyűjteményes munkának előszava helyesen jegyzi meg, hogy a most 30 éves egyetemi tanári működésének jubileumát ünneplő Szladits Károly azok közé a professzorok közé tartozik, akiknek tanítványi gárdája a tanulóévek lejárta után sem szűnt meg, a Mester körül állandó gyűrűt alkotni, ami a szoros tudományos együttműködést — a magyar magánjog fejlődésének nagy hasznára — lehetővé tette. Professzor jubileumán szebb és meghatóbb ajándékot valóban el sem képzelhet, mint a jelenlegi tanítványoknak értékes csokrát, akikben a jog művelésében későbbi hűséges