Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Megjegyzések az új német részvénytörvényhez

10 adni. hogy ha a fogalmazás új is, a lényeg maga csak régen megállapított alapelvek kiszélesítését jelenti. Az az elgondolás ugyanis, hogy a részvénytársasági ügy és vagyonkezelés az államhatalomnak körültekintőbb és hatályosabb ellenőrzésére tart számot, nem új keletű. Azt, hogy az ellenőrző hatalom hatályosan érvényesüljön, de a rendes gazdálkodás menetét ne gátolja, az irodalom, mint komoly követelményt regisztrálta. Hogy ennek a beavatkozásnak a jogcíme az-e, hogy a részvénytársaságban közvetlenül vagyonilag vagy munkájuk által érdekeltek körét védjük, vagy pedig egy sokkal szélesebb kört állítunk fel, amely a közjó és a nép jólétének fogalmával van meghatározva, — nem bír jelentőséggel. Ez csak a totális államelvnek a szóhasználata, amely így fejezi ki azt, amit azelőtt a bírói gyakorlat a jó erkölcs megkövetelésének szabályával fogalmazott meg. 2. Ha tehát a német részvényjogi reformban divatos politikai szempontok érvényesülését keressük, ebben a vonatkozásban nem találunk semmiféle szenzációt, mert a törvény harmonikus befejezése annak az alapos törvényelől* jszítő munkának, amelyet a német igazságügy-minisztérium jóval a harmadik birodalom megalakulása előtt kezdett meg < s folytatott le, nemcsak a gazdasági érdekeltségek, hanem a német tudomány kimagasló faktorainak bevonásával is. Ezeket az előkészítő munkálatokat úgy a Ill-ik birodalom előtt, mint alatt Schlegerberger államtitkár vezette. Ha tehát megállapítottuk, hogy az államhatalom fokozottabb ellenőrző befolyásának érvényesülése nem a totális állampolitikai szemléletből folyó következmény, azzal még nem vontuk le azt a következtetést, hogy az új német törvényben megvalósuló állami beavatkozás lehetősége a harmadik birodalom politikai szemléletének hatása alatt nem terjedt tovább annál a határnál, mint amilyent egy demokratikus törvényalkotási rendszer adott esetben elfogadott volna. Kétségtelen azonban, hogy a német törvényben kodifikált állami beavatkozás jelentékenyen megnövekedett mértéke az előbb elmondottak mellett nem qualitatív, hanem csak quantitatív változás, azokkal az ,/ínfiuur/"-okkal szemben, amelyek még a demokratikus rendszerű Németország idejében készültek. Ennek nyilván az lesz a következménye, hogy a gazdasági élet kiegyenlítő és mindig a praktikumot kereső hatása a jogszabály esetleges túlzásait annyira le fogja faragni, hogy az így, az élet megfelelő megszervezésére alkalmassá válik. 3. Az a cégbírósági tevékenység, amely ez ideig jórészt alaki formák betartásának ellenőrzésére korlátozódott, ebben a törvényben igen érdekes átértékelésen megy keresztül. Nemcsak arra terjed ki, hogy a kényszerítő jogszabályoknak az arra kötelezettek forma szerint eleget téttek-e vagy sem, hanem arra is, hogy a kényszerítő szabályok betartásától függő, illetve e sza-