Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Bíráskodásunk húsz évi mérlege

8 kell kerülni azt, hogy egyszerűsítés címén egy-egy kódexnyi újabb tételes szabály bonyolítsa és nehezítse az ítélkezést. A valódi, szoros értelemben vett egyszerűsítés rendszerint nem kíván újításokat és főkép arra kell szorítkoznia, hogy a célszerűtlennek bizonyult új eljárási szabályokat törölje s helyettük lehetőén a már kipróbált korábbi szabályokat helyezze vissza hatályukba. Tágabb értelemben az egyszerűsítés keretébe vonhatók a bíróságok tehermentesítése iránti intézkedések is, de ezek csak akkor és annyiban, ha és amennyiben az igazságügyi érdekek sérelme nélkül megtehetők. Ép ezért a legkevésbbé sem lenne helyénvaló, a mai ismertetett viszonyok között ilyen címen merész újítások terére sodródni, pl. az egy típusú bíróságok szervezésének, vagy a csupán egyfokú felíebbvitel kérdésének tendenciózusan felszínre vetett kérdése felől, vagy pláne a táblák eltörlése és a Kúria ténybírósággá való lefokozásának lehetősége s más hasonló lehetőségek felől komoly tárgyalást vagy vitát folytatni. Elvi szempontok sérelme nélkül — nézetem szerint — bíró ságaink terheinek csökkentése céljából a következő törvényes in tézkedések volnának sürgősen megvalósítandók. A Kúrián a vagyonjogi perek száma lényegesen apadna, ha a felülvizsgálati értékhatárok 1000 pengővel felemeltetnének; továbbá, ha a házassági bontóperekben a harmadfokú felíebbvitel csak a legfontosabb esetekre korlátoztaínék s végül ha a perenkívüli ügyekben való bíráskodás alól a Kúria nagy rész > mentesíttetnék. A kir. táblák közül a vidékiek ma már nincsenek túlterhelve, a budapesti kir. tábla terhei pedig csak területi rendezés útján lennének csökkenthetők. Nincs akadálya tehát annak, hogy a perenkívüli ügyek másodfokú intézése, a joggyakorlat egyöntetűsége érdekében, ismét a táblákra bizassék. A kir. törvényszékek munkaterhe csak csekély mértékben növekednék azáltal, ha a polgári perek, az egyesbíró előkészítése után, tanácsban döntetnének el. Ezt az ítélkezés jósága kívánná meg. Ezzel szemben nagyobb munkacsökkenés volna elérhető, ha a perenkívüli ügyek másodfokú elintézésétől a kir. törvényszék szabadulna. A kir. járásbíróságok munkaterhe lényegesen apasztható volna, ha a perlekedési hajlam s egyben a könnyelmű adósságcsinálás és könnyelmű hitelezés gátlását célzó olyan humánus tételes szabály alkottatnék, amely szerint készpénz-, vagy áruhitelből eredő s 50 pengőt meg nem haladó tárgyú perekben a bélyegköltségen kívül semminemű egyéb perbeli és végrehajtási költség az adós terhére nem állapítható meg. Továbbá lényegesen kevesbíthető volna a kir. járásbíróságok, mint telekkönyvi hatóságok terhe azáltal, ha a kir. kincstári adó- és illetéktartozások telekkönyvi bekebelezése iránti beadványok