Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

195 Családi Jog. Irta: Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk tanár. (Grill Károly könyvkiadó vállalata, 1938. Ezzel az előttem fekvő könyvvel megindult az első része a ,,Magyar Magánjog" című irodalmi munkának. Ez a családjogunkkal igen behatóan foglalkozó mű, már külső beosztásánál fogva igen előnyösen vonja magára az olvasó figyelmét az által, hogy minden egyes fejezetnél és szakasznál sorszámozva előre van bocsátva a lényeges tartalma a feldolgozandó anyagnak. Ezt a nálunk eddig nem ismert külső módszert igen szerencsésnek tartom, mert ez által részletes tartalommutatónak nevezhető beosztás által a könyv tartalma tekintetében való tájékozódás és a könyv kezelhetősége nagyon meg van könynyítve. Ez után erre — már előre bocsátom kitűnő — irodalmi műre áttérve, szerző előre bocsát egy bevezetést. Ebben a család fogalmával, a családjog tartalmával stb. általánosságban foglalkozva, mintegy programját adja annak, hogy egyik-másik fogalommal mily szemszögből foglalkozik. Különösen érdekes a bevezetésnek az a része, a mely a családjogunk forrásaival foglalkozik. Igen találóan rámutat szerző arra, hogy dacára a kódexszámba menő gyámsági és házasságjogi törvényeknek, igen sok idevágó kérdést a Tripártitum, a szokásjogunk alapján kell eldönteni és ezt — különösen a házassági jog személyi részének jogtörténeti fejlődési folyamatának beható tárgyalása után — a judikatúránk számos esetének felsorolásával alátámasztja, oda konkludálva, hogy a bírói gyakorlat a törvényt gyakran tágítva, gyakran szűkítve alkalmazza. Kiemeli szerző pl. a házassági jogról szóló törvény (Ht.) 77. §-ára vonatkozó gyakorlatot, amely a desertiót relatív bontó oknak minősíti, holott az a törv. szerint kényszerítő bontó ok; de másfelől a visszahívó felet úgy tekinti, mintha az előtte tudva levő okról lemondott és a másik házastársnak megbocsátott. Érdekes továbbá a szerzőnek az az észrevétele, amelyet a Ht. 81. §-ára vonatkozólag a „feldultság" tekintetében megállapítható bírói gyakorlatra tesz, rámutatva arra, hogy az a gyakorlat, „már-már a bontó okok compensatiójához ért el". Ügy gondolom, hogy szerzőnek erre vonatkozó aggálya alapos. (Mellékesen megjegyzem, a német B. G. B. ide vonatkozó rendelkezésénél az ottani judikatura szerint a compensatio ki van zárva ,,Gompensation nicht zugelassen", 1. Fischer-Henle: VII. kiad. 853. old.). Áttérek a munka első címének első fejezetében feldolgozott eljegyzés anyagára. Szerző szerint az eljegyzés ,,két különnemű személy kölcsönös ígérete arra, hogy egymással házasságra fognak lépni", mely definitis feltétlenül helytálló, valamint az is, hogy az a kölcsönös igéret nem létesít szerződést, hanem családjogi jogviszony