Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

194 1.) Szerző szerint oly esetben, amikor a hamis anyakönyvezés mint eszközcselekmény szerepel, anyagi halmazat megállapításának helye nincsen. Ebben a kérdésben nem követem szerzőt. A magam részéről feltétlenül az anyagi halmazatot tartom megállapítandónak. Az, hogy a két cselekmény a cél is eszköz cselekmény viszonyában áll, egyáltalában nem zárja ki az anyagi halmazat megállapítását. Hiszen ma már állandó a joggyakorlat abban a tekintetben, hogy ily esetben a csalás és okirathamisítás egvmással anyagi halmazatban állapítandó meg (Bjt. LXXII. 81., LXXIX. 105.,'LXXX. 38. LXXXII. 105., 106. 1., LXG. 52. 1.), nemkülönben a magánokirathamisítás és sikkasztás is (Bjt. LXXXIII. 119. L), Az utolsó részben (99—108. 1.) szerző a család büntetőjogi védelmével de lege ferenda foglalkozik. Itt eltér szerző a korábbi füzetekben követett rendtől, amennyiben az előző füzetekben a tárgyalt anyaggal de lege ferenda nem foglalkozott. Kívánatosnak tartja, hogy a család büntetőjogi védelmét szolgálni hivatott jogszabályok újabb büntetőnovella keretében rendszeresen összefoglaltassanak. A műnek ez a része (99—107. 1.) bátran szolgálhatna a megalkotandó új büntető novella általános indokolásául. Különösen figyelemreméltó az az okfejtés, mely a családvédelmi intézkedések kiépítésének szükségességére vonatkozik (100—101. 1.). Sajnálatos, hogy szerző a gazdasági és erkölcsi családvédelem részleteire nem terjeszkedik ki (102. 1.), mert az felette érdekes lett volna. Kimutatja, hogy jogrendszerünkben csak néhány, egymással egyáltalában össze nem függő fogyatékos rendelkezéssel találkozunk. Ezeket a rendelkezéseket példás lelkiismeretességgel felsorakoztatja. Hazai jogszabályaink fölött gyakorolt rövid bírálat után a munka végén előterjeszti konkrét javaslatait. Ezekkel a javaslatokkal nagyjában azonosítom magamat. Csak két javaslatra volna észrevételem. Egyik az, mely szerint büntetés alá vonandó volna a férfi, ki az általa házasságon kívül teherbe ejtett nőtől, s az újszülöttől a kötelező támogatást és segítséget megtagadja. Erkölcsi szempontból ily szabálynak törvénybe iktatása nagyon is helyes volna. Az én meggyőződésem szerint azonban ily rendelkezés melegágya volna a zsarolásoknak, s így többet ártana, mint használna. A másik javaslat, melyre a figyelmet felhívni kívánom, a családi bíróságra vonatkozik, mely a büntető eljárás megindítása előtt feleket békéltető szóval figyelmeztetné kötelességeik teljesítésére. Ennek az intézménynek eljárási jogunkba való beillesztése minden esetre idegenszerű, mégis az én nézetem szerint sem volna akadálya annak, hogy ez intézménnyel kísérlet tétessék. Szerző jelen munkája méltán sorakozik az előbbi füzetekhez. Tanulságos, érdekes olvasmány, értékes munka. A legmelegebben ajánlom a jogászság figyelmébe. Dr. Degré Miklós.