Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

193 Hasonlóképen érdekesek a holttá nyilvánított egyén házastársa által kötött házasságra vonatkozó fejtegetések. Osztom azt a nézetet, hogy az ily egyén által kötött házasság nem kettős há zasság (33. 1.). Nézetem szerint azonban ily esetben ténybeli tévedés (Btk. 82. §.) cimén kell mellőzni a bűnösség megállapítását. Nagyon helyes az a tétel, hogy a második házasságra lépőnek a kötésben szereplővel való közösülése beleolvad a kettős házasságba, s így azzal anyagi halmazatban házasságtörés meg nem állapítható (34. 1.). A kísérletnek egyrészt az előkészülettől, másrészt a befejezett kettős házasságtól való elhatárolása felette tanulságos (34., 35. 1.). Szerzőnek ide vonatkozó feltétlenül helyes és helytálló fejtegetéseiből is kitűnik, hogy ennél a bűncselekménynél a befejezett bűncselekményt a kísérlettől hajszál választja el. Rendkívül érdekesek szerzőnek az elévülés kérdésére vonatkozó fejtegetései (39—41. 1.). A Kúriának az elévülés kérdésében hozott 55. sz. döntvényét törvénybe ütközőnek tartja. Az anyagi igazság érvényesülése szempontjából azonban azonosíjta magát a döntvénnyel, és így szükségesnek tartja, hogy a jövőben is e döntvényben foglalt szabály szolgáljon irányítóul. Az elévülés kérdésének fejtegetése a műnek egyik kimagasló része. Szerző ide vonatkozó nézetével teljesen azonosítom magamat. A kettős házasság megkötésénél közreműködő személyek sui generis deliktumi minőségét szerző igen érdekesen és meggyőzően fejtegeti (42. 1.). Osztom azt a nézetét is, mely szerint anyagi halmazat létesül oly esetben, amikor a kettős házasság tettese reábírja a polgári tisztviselőt arra, hogy az általa tudott kettős házasság megkötésénél közreműködjék. (43. 1.). A családi állásra vonatkozó bűntetteket és vétségeket tárgyaló részben első sorban a rendkívül kimerítő és tüzetes jogösszehasonlítás vonja magára a figyelmet (53—71. 1.). A dogmatikai részben helyes az az álláspont, mely szerint az életének 14-ik évét be nem töltött egyén a Btk. 254. §-ának viszonylatában rendszerint gyermek (74. 1.). Aláírom azt a tételt is, mely szerint soha nem élt gyermek a családi állás elleni bűncselekmény passzív alanya nem lehet (7 7. 1.). Ellenben idegenszerűnek látszik az a további tanítás, miszerint a cselekmény elkövetésekor már életben nem levő gyermek lehet passzív alanya a bűncselekménynek (78. 1.). Kétségtelen azonban, hogy az élve született gyermeknek a születés pillanatától meg volt a családi állása, amelyet a törvény védelemben részesít, így tehát szerző álláspontja ebben a kérdésben is helyes. Minden kétséget kizáró precizitással határolja el a családi állás elleni büntettet a gyermekkitételtől (84. 1.). A kitétel fogalmát pedig világosan és szabatosan határozza meg (85. 1.). Az egység és többség körében tüzetesen vizsgálja a kérdést, anyagi halmazat létesül-e, midőn a gyermek családi állásának megváltoztatása hamis anyakönyveztetés útján történik (88—91.