Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

192 (Vonatkozással egyfelől a m. kir. Kúriának P. VI. 1984/1926—49. és a budapesti kir. ítélőtáblának P. I. 15.149/1935—11., másfelől a m. kir. Kúriának P. I. 997/1928—20. és P. IV. 8.108/1929—44., a budapesti kir. ítélőtáblának P. I. 13.352/1932—15., végül a m. kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába 877. szám alatt fölvett, P. V. 6.620/1927. számú ítéletére). IRODALOM. Dr. Angyal Pál:, Kettős háxasság. A családi állásra vonatkozó büntettek és vétségek. Tíz esztendeje annak, hogy Angyal Pál egy nagy érdekű sorozatot kezdett meg, amennyiben az anyagi büntető jog különös részét önálló, egymástól függetlenül is használható füzetekben dolgozza fel. Az előttem fekvő munka a sorozatnak tizenötödik füzete. E füzet két egymástól lényegileg teljesen független részt tartalmaz. Egyik a kettős házasság, másik a családi állásra vonatkozó bűntettekre és vétségekre vonatkozó anyag. Mindkét rész külön-külön jogtörténeti vázlat és jogösszehasonlítás után tartalmazza a dogmatikai elemzést, mely a gyakorlati jogászt legközelebbről érdekli. A kettős házasság motívumát szerző a legritkább esetekben látja a sexúális vágy tiltott kielégítésére való törekvésben. Az elkövetőt inkább esztelenség, balgaság, dőreség indítja az újabb házasság megkötésére, némelykor a fennálló házasság könnyelmű semmibevétele, a pénzvágy. Érdekes, hogy a háború utáni idők körülményei mily nagy befolyással voltak a kettős házasság számarányára. A Német Birodalomban az 1900—1917. években 37 és 64 között váltakozott a kettős házasságok száma, az 1919—1920. évben 120 és 220 között, 1929. és 1930-ban ismét 64 kettős házasság volt. A bűncselekmény jogi tárgyát szerző a monogám házasság intézményének érintetlenségéhez fűződő jogilag védett érdekben látja (22. 1.). A bűncselekmény a házasságkötés aktusának végrehajtásával van befejezve; az elhálás nem tényálladéki elem (23. 1.). Nagyon helyes szerzőnek az a megállapítása, hogy a kettős házasság tettesi elkövetői nem tettestársak, hanem önálló tettesei a deliktumnak. Érdekes, de tökéletesen helyt álló az a tétel, mely szerint megáll a bűnösség akkor is, ha oly külföldi egyén köt a magyar állam területén kettős házasságot, akinek hazája a többnejüséget, vagy többférjüséget intézményesen ismeri (25); ellenben nem állapítható meg a bűnösség az érvényes házasságban levő oly magyar honosra nézve, aki a poligámiát ismerő külföldi államban lép újabb házasságra (26. 1.). Érdekesen és meggyőzően fejti ki szerző, hogy a második házasság anyagi érvényessége nem ismérve a kettős házasság bűntettének (33. I.).