Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

185 87. §-a és az 1934. évi I. t.-c. 2. §-a 5. b. ismerik, amikor a mérnöki tanácsba egy, a közigazgatási legfelsőbb fegyelmibíróságba 2, és a végelbánás alá vonást javasló ötös bizottságba egy közigazgatási bírót ültet. Magasabb szempontból ezt is sokan kifogásolták, de gyakorlatilag bevált. Itt azonban a törvényhozó úttörő és a bíró elől járőr volt, mert ott alkalmazták, ahová a bírót addig nem bocsátották. Ahol azonban eddig a független bíróság szerepelt, ott ezt a szerepet megszüntetni és ehelyett a végrehajtó hatalomnak biztosítani a jogorvoslat végsőfokú elbírálás jogát, a jogállam rendszerével szakítást és a bevált helyes rendszertől a közszabadság szempontjából is veszélyes és nem kívánatos, indokolatlan visszavonulást jelent. / A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása. Irta: dr. Tharnói Tarnói László. (Szemelvény a szerzőnek „Közgazdasági bűncselekmények a modern, külföldi tételesjogokban" c. tanulmányából.) ,, . . . a nemzeteknek, az osztályoknak, sőt még az egyéneknek is önző és ellenséges elzárkózása, amely a gazdasági élet leromlásának és bajainak egyik főoka, olyan gazdasági visszaéléseknek vált forrásává, amelynek megszüntetését egész társadalmi osztályok pusztulása és megélhetésének veszélyeztetése nélkül nem várhatjuk a normális gazdasági élet törvényeinek önszabályozó erejétől és működésétől . . . E visszaélésekkel szemben az államhatalom erejének kell fellépnie . . — így szól az 1920.XV. t.-c. általános indokolása, amikoris a magyar törvényhozás közvetlenül Trianon után már szükségesnek tartotta az árdrágító visszaéléseket büntetéssel megtorolni. Azóta, habár elszórtan megjelentek a gazdasági élet rendjét oltalmazó rendeletek és büntetőtörvények, mégis elmaradt a közgazdasági élet területén elkövethető bűncselekményeknek átfogó és rendszeres szabályozása. Ez a hiány különösen napjainkban szembeszökő. Mindinkább előtérbe nyomul ugyanis a jogi közvéleményben az a felfogás, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek közvetlenül a közösség érdekeit sértik, mégsem részesülnek jogi megtorlásban, mivel hiányzik a törvény, amely ezt lehetővé tenné. Minden szociális hiányunk megszűnését persze kizárólag a büntetőjogtól várni utópisztikus elgondolás. Óriási feladatai vannak e téren a szociálpolitikának. • A szociálpolitika feladata, hogy a nemzetnek a gazdasági élet tökéletesebb szabályozására irányuló akaratát intézményesítse a jövőben; a büntetőjog a mult hagyományain keresztül leszűrődő, egyetemleges és nemzeti eszméket sűríti normákba; a szociálpolitika feladata a célszerűségi szempontok érvényesítése, a gazdaságszerűség megvalósítása, míg a büntetőjog hivatása az