Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

179 kéznek elítéltek, hogy munkaadóik állásukból elbocsátották, miután vagyon elleni bűncselekményükről, bár az kisebb súlyú volt, tudomást szereztek; — munkavállalásukkor erkölcsi bizonyítványt kérnek, s elítéltetésük folytán kénytelenek az elhelyezkedési lehetőségről lemondani és a munkanélküliség keserveit továbbra is szenvedni, — vagy olyan munkára vállalkozni, — amelynél elítéltetésüket nem firtatják, — bár az nem élethivatásuk, esetleges képesítésüknek sem felel meg, de szegényes kenyerüket ideig-óráig biztosítja. Az elítéltet a törvény (iBv. 13. §. 3. p.) védelmébe veszi. E védélmi keret azonban nagyon szűk. Ugyanis, ha valaki másnak büntetett előéletéről említést tesz, annak valóságát nem bizonyíthatja, ha az állítás sértés céljából történt. Törvénytárunkból azonban hiányzik még olyan rendelkezés, amely az elítéltnek lehetővé tenné, hogy bizonyos idő multával ós bizonyos körülmények között az elítélés minden jogkövetkezményétől megszabadulhasson és újra elhelyezkedhessek a feddhetetlen emberek társadalmában. Ezt eredményezné a rehabilitáció. Ennek a kérdésnek törvényes rendezését indokolja a kriminálpolitikai célszerűség, nemkülönben a méltányosság is. Remélhetőleg a rehabiltáció intézménye rövidesen nálunk is megvalósul, több európai államhoz hasonlóan. A háború óta forrongó gazdasági és társadalmi küzdelmek közepette a büntető bírói ítéllkezés fokozott jelentőséget nyert. A társadalmi osztályok és az egyesek harcában — az érdekellentétek kiegyenlítéséül s az egyén erkölcsi értékének biztonságául állandóan halljuk a bíróságra való hivatkozást, amely a megsértett jog- és társadalmi rendet és az egyént az ellene intézett támadással szemben megvédi. A közjogi, politikai irányelvek s a társadalmi felfogás hullámzása közepette a bírói hatalom az erő, a hajthatatlanság, a megfontoltság, az állandóság kifejezője, mely függetlenségével és pártatlanságával felvértezve, az összesség bizalmának letéteményese — s mint a tenger hullámai közül kiemelkedő szirten levő világító torony állandóan felvillanó fénycsóváival a veszélyeikre figyelmeztet, s a tévelygőket a helyes útra irányítja. A bíró azzal a ténykedésével, hogy a törvény tilió rendelkezései ellen cselekvővel szemben eljár, a megtorlással vagy más intézkedéssel kapcsolatosan a törvényben rejlő erkölcsi tartalomra is felhívja az elítéltek figyelmét. Az ítélettel a bíró reámutat arra, hogy az egyén embertársaival, vagy azoknak bizonyos tárgyhoz fűződő érdekeivel szemben milyen magatartást tanúsítson, — a nemzet egyeteme ellen elkövetett cselekményeknél pedig a haza iránti kötelességek becsületes teljesítésére is megjelöli a helyes uiliat. A Verbőczi szellemében alkalmazott törvénynek tehát nemcsak büntető, hanem nevelő ereje is van. Erre különösen nagy szükség van most, amidőn a háborút lezáró forradalmak megrázkódliatásai által megült lelkeknek nyugalmi állapota még nem állt helyre azoknak utórezgései