Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

178 ten már büntetésének tartama alatt is javulási szándékának jelét adta. Ujabb itörvényeiník a bűntettessel szemben az egyéniésítésnek még további lehetőségiéit biztosítják. Célúk kifejezetten a méltányosság gyakorlása és ezzel összefüggően az elítéltnek újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása. Az eszközökben válogathat a bíró. így a szabadságvesztésbüniletés mellőzésével súlyos pénzbüntetést alkalmazhat (1928:X. t.-c.) MI. Bn.] 4. §.); — a bűnösnek egyéniségét és életviszonyait alapul véve a büntetés végrehajtását feltétellesen ferfüggeszilheti Í1908: XXXVI. t.-c. [Bn.] 1. §„ — 1930:XXXIV. t.-c. [Te.] 124. §.), sőt jelentéktelenebb bűncselekményeknél megengedi* a törvény (1930:XXXIV. t.-c. [Te.] 125. §.), az ítélethozatal mellőzését és az eljárásnak megszüntetését is. Verbőczinek (Előbeszéd 14. cím) a büntetés kiszabására vonatkozó tanítása ma is értékes útmutatásul szolgál, hogy: ,,a bíró az itélethozásbam ne legyen sem túlságosan ikeg'yeilen, se szerfölött kegyelmes, hanem csak igazságos. — Ahol az igazság túrhágja mértékét, kegyellenség vélik él szüli; — a szerfölött való kegyelmesség pedig a rend felbomlását okozza."' íme \ erbőczi is az állami és társadalmi rend egyik tartó pillérét az igazságos bírói ítélkezésben látja. Az igazságosság feltételezése, sőt megkövetelése etikai követelmény, mert hiszen a büntető ítélet az egyén erkölcsi létét megbélyegezheti, társadalmi helyzetét leronthatja, szabadságát korlátozhatja, sőt vagyoni joghátránnyal sújthatja. Éppen ezért, ha a bíró meggyőződése kikristályosította az igazságot s így a tudatában kialákulf az igazság képe, őt annak deklarálásától semmi sem szabad visszatartsa. Az igazság kimondása azonban nagy lelki erőt feltételez! Elég gyakran halljuk az ellentétek harcában kedvezőtlenebb helyzetbe került félnek, a vesztesnek kifakadását, panaszát a bírói elfogultságról, reá nézve az igazságnak ,,[szándékosan" kedvezőtlen megállapításáról. Sajnos, e telkintetben az emberek között nincs különbség, a képzettség legmagasabb fokán állók ugyanúgy kifejezést adnak gyanúsító félfogásuknak, mint a lelkileg teljesen műveletlenek. Azonban a bírónak az ellenfelek által előidézett tajtékzó hullámok között sziklaszilárdan, lelkiismeretének tisztaságával Ikell helytállani, mert esküjével (B. Ü. Sz. 25. §) vállalt (kötelezettséget, hogy a hozzá folyamodóknak személyválogatás nélkül, kedvezést, kedvkeresést, félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajthalatlanul szolgáltat igazságot. Az elitélés következményei a büntetés kiállásával nem szűnnek meg. Az igen sokszor az elítéltnek egész életére kihat; — társadalmi elhelyezkedését, munkavállalását, megélhetését megnehezíti! Xem a büntetés nagyságának következménye az, hanem az elkövetett bűncselekmény társadalmi értékelése, a társadalmi előítélet vonja azt maga után. Számtalanszor jeleni-