Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

168 A próbáknak az a felfogás volt az alapja, hogy az Is ten — csoda útján — fölfedi az igatóságot. A próba kimenetelét csak néhány nap múlva állapították meg a hivatalos begöngyölítés eltávolítása után s döntöttek az illető vétkessége, vagy ártatlansága felett aszerint, hogy a test megégett vagy épen maradt. Tehát nem a jogsértő cselekmény bebizonyításáról volt szó, hanem a perbefogott személy jóságáról vagy gonoszságáról mondottak ily módon ítéletet. A próbák írott emléke a váradi regestrum (1209— 1235); az ebben felsorolt esetek legtöbbjéül bűncselekmények vannak megjelölve, de szerepelt azok között status-per is. Érdekessége miatt megemlítem, hogy a váradi regestrumban 389 eset van felsorolva és a próbára bocsátottaik közül csak 79 égette meg magát. Bizonyára isimertek olyan módokat, amelyek által az égést kikerülhették, s föltehetőleg a vas tűzesítésénél is különbségek voltak. Ma a bűvészek a tüzes vassal való mutatványaiknál védekezésül a tojásfehérjét használják, vagy az égésnek kitett testrészt megnedvesítilk. A XIII. század második fele után a próbákról emiéikeink már nem szólanak. A XIV. és XV. századokban csak a ,,bajt", duetlumoi említik, mint az istenitélet újabb módját. Különösen a hűtlenséggel, felségsértéssel, gyilkossággal gyanúsítottat kötelezték arra, hogy magát bajvívással tisztázza. Kisebb súlyú esetekben a bajvívásra ítélt maga helyett bajnokot is fogadhatott. A bajvívás lovas és gyalogos volt, ruha nélkül a baj vívást hűtlenségi és felségsértési esetökben tették kötelezővé. A bajvívást, mint általános perdöntő bizonyítást, Mátyás király (1486. évi decretum 18. cikkelye) megszüntette s e kérdésben — ha más bizonyíték nem volt — azután nem a rendes bíróság, hanem csak a király katonai Kúriája ítélhetett. Azóta a felmerült ellentétet bajvívással a lovagias eljárás keretében döntik el. A mai párbajnak az istenítélet, tehát az a vallásos elgondolás az alapja, hogy a bajvívó felek közül az ártatlant az Isten megvédi, míg a bűnösséget a fél megsebesülése, esetleg megölése bizonyítja. Az igazságszolgáltatás szörnyűséges kinövései az idők folyamán megsemmisültek, de a bajvívás, a párbaj, a művelt társadalmi osztály tagjaira nézve még ma is kötelező. Amint azonban az istenítélet a bajvívásra ít éltnek ártatlanságát, illetve bűnösségét nem bizonyította, tehát igazságot nem szolgáltatott, úgy a párbaj sem védi meg a becsületet, illetve nem torolja meg az az ellen elkövetett sértést, hanem a sértetlenül kikerült fél ügyességét, erejét vagy szerencséjét igazolja. A párbaj nálunk a napóleoni háborúk után lett divatos s azt az osztrák katonai szellem honosította meg. A párbajozás leghathatósabb terjesztői .között találjuk báró Wesselényi Miklóst és gróf Széchenyi Istvánt. Mindkettőnek számtalan párbajáról maradtak feljegyzések. Csodálatos, hogy míg Széchenyi nagyszerű