Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

169 reform eszméitől kora idegenkedett, addig az általa felkapott párbajt a társadalmi gondolkodás gyorsan s teljesen magáévá tette. A középkori nyomozás és büntetés szörnyűségét idézik fel a „boszorkányok" üldözésénél követett eljárások is. A boszorkányüldözés őrülete száz meg száz szerencsétlen borzalmas halálának volt okozója. A máglyabalálról emlékezik meg a büntetőtörvényszéken látható képek közül a harmadik. Máglyarakás előtt összekötözött kezű nő térdel, mögötte a vörös ruhába öltözött poroszló, mellette egy szerzetes, kezében égő kanóccal. Kálmán király (1095—1114) elhárító mozdulatot tesz, kifejezéséül annak a rendelkezésnek, (57. fejezet), hogy ,,De strigis vero quae non sünt, nulla quaestio fiat" ,,a boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne légyen". (A „striga" a boszorkányok egyik faja, az éjjel röpülő és vértszívó boszorkány, a vámpír volt.) Nálunk az utolsó boszorkányégetés 1756-ban volt. A boszorkányperek teljes megszüntetését Mária Terézia rendelte el 1768-ban. A bizonyításnak módját a bíróság a bizonyítási Ítéletben állapította meg, s emneJk végrehajtása után az érdemi végítéletet hozta meg, amely & jogsérelemre az elégtételt szolgáltatta. Az istenítéletek előtt a büntető eljárásban a magán- és a vérbosszú érvényesült. Az első a sértettnek személyes joga volt, az utóbbi a sértett törzsének biztosította az elégtételvevés jogát. A vérbosszút később megváltással (compositio) igyekeztek kiküszöbölni, amelynél a jogsértő bizonyos értéket ajánlott fel váltságdíjul. A közhatalom a váltságdíjnak már kezdetben egy részét kapta, később azonban teljes egészében őt illetté meg, amelyért azután a védelmet nyújtotta. Ily módon fejlődött ki a büntetőjog közjogi jellege. Már a vezérek korában szerepelnek a gyulák és hurkák, míg a nemzet egyeteme ellen elkövetett cselekményeikért a nemzet gyűlése vonta felelősségre a tettest. A királyság kezdetén a királyra szállt a nemzetnek bírói hatalma, aki azt székhelyén (in curiu regia), vagy országjárása során a vidéken u. n. törvénynapokon gyakorolta. Mátyás király igazságszolgáltató útjairól a mondák sokasága emlékezik meg. A büntetőtörvényszék negyedik képe Mátyás királyt ábrázolja, amint a bírói hatalmat személyesen gyakorolja. Ennek a képnek eleven mását Cettinjében láttam, midőn Nikitu király (cár) a Konak előtt karosszékében ülve osztott igazságot az eléje járulok között. Az ügyek megsokszorosodásával a király helyettesítésével egyes főméltóságokat bízott meg; — így bírói hatalomhoz jut: a nádor, az országbíró, a kancellár, a személynök, akik az 1492 évi deoretum 42. cikkelye értelimébein „az ország rendes bírásként (iudices regni ordinurii) működtek. E rendes bírák később ítélőmestereket (protonoturii) nevezUtek ki. A XIII. századtol kezdve már kialakult a vidéki biráskodással kapcsolatosan a