Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Bíráskodásunk húsz évi mérlege

3 és egyéb politikai természetű érdekek megóvása vétetett gondos \ figyelembe, a gyakorlati alkalmazás nehézségeire azonban már kellő súly nem helyeztetett, aminek első következménye a munkateher szokatlanul súlyos mérvű megnövekedése volt, a második következménye pedig az, hogy aránylag rövid időn belül újabb és újabb módosításokat tartalmazó szabályokkal kellett a hiányok pótlását s a nehézségek elhárítását megkísérelni. így történt az pl. a védett birtokokra vonatkozó szabályoknál, amelyek éveken át tartó súlyos terhet hárítottak a bíróságokra anélkül, hogy a végleges rendezésre irányuló célt elérték volna, noha más államokban egy-egy generális intézkedés nehézség nélkül célra vezetett. Ez emlékeztet a betétszerkesztési törvényekre és szabályokra, amelyek végrehajtása ötven év óta folyamatban van, de még közel sem jutott a befejezéshez. Semmivel sem mondhatunk jobbat a zűrzavaros kényszer egyességi szabályzatokról és a kamatrendeletekről. Másfelől arra nézve, hogy a bürokrácia ellentétben a törvényhozás intézkedéseinek célzatával, úgyszólván a bíróságok szervezésétől kezdve nem értékelte érdeme szerint a bírói hivatást és munkát s különösen arra nézve, hogy nem ismerte fel teljes mértékben a bíráskodás nehézségeit, bizonyíték gyanánt szemelvényül kiemelek néhány adatot és olyan intézkedést, amelyeknek kezdeményezése és előkészítése körül bizonyára a bürokráciának volt legjelentősebb szerepe s amelyek közvetve a bírák teljesítő képességére is hatást gyakoroltak. Ilyenek: 1. Az 1874. évi 3341. sz. rendelet, a bírák és bírósági hivatalnokok rangfokozata és napidíja tárgyában. Jóllehet a törvényhozás a szervezéskor a bíró javadalmazását a tisztviselői fizetésektől elkülönítve és ezeknél magasabb összegben határozta meg, ami által voltaképen egy kezdetleges külön statust létesített, ez a rendelet a bírák rangsorát a tisztviselőkével hátrányosan egyesítve állapította meg. Pl. az évi 1500 forinttal javadalmazott tszéki bírót a lényegesen csekélyebb fizetésű fogalmazóval, az albírót pedig a segédfogalmazóval és más kisebb hivatalnokokkal helyezte egy rangfokozatba. 2. Ez az elbánás a mai napig hatályban maradt, s úgy látszik, mintha a kiküldetési napidijak kérdését és mennyiségét valamely titkos kapcsolat kötné a lakbérosztályokhoz, talán azért, mert a bírói külön status a lakbérek tekintetében csonka maradt s a bírák benne hagyattak a törvény által megállapított fizetésüknél alacsonyabb tisztviselői lakbérosztályzatokban. A bíráknak a hivatalnoki fizetési osztályzatokba való besorozása belekerült az 1893. évi IV. t.-cikkbe is, de jellemző, hogy míg a bírói szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. t.cikkben (50. §.) az egyenlő rangsornak között a bírák vannak első helyen említve (pl. az V. fizetési osztályban: kúriai bíró, főügyész stb. és csak utoljára a miniszteri tanácsos) és míg ebben a törvényben a kúria tanácselnökeit és a kir. táblák elnökeit az