Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Bíráskodásunk húsz évi mérlege

4 államtitkárral egyenlő rang illette meg, addig az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló előbb említett törvényben már a bírák hátul, a tisztviselők után vannak felsorolva, a kúriai tanácsok és táblák elnökei pedig az államtitkár mellől, aki magasabb fiz. osztályba emeltetett, lemaradtak. 3. Ezeket az anomáliákat végre is megszüntette vagy legalább megszüntetni törekedett a törvényhozás a bírói külön státus törvénybe iktatásával s a bírói fizetéseknek a bírói függetlenség érdeke által megkívánt mértékű felemelésével. Lássuk, mi maradt meg ebből. Mintegy négy-öt éven át élvezte a magasabb javadalmazást a bírói és ügyészi kar — már amennyire a papírpénz értékcsökkenése mellett élvezhette — míg 1925-ben az akkori rendkívüli viszonyok között a kormány kapott felhatalmazást az állami alkalmazottak illetményeinek a stabilizált koronaértékben való meghatározására. Ezt, az állam pénzügyi helyzetére hivatkozva, akként vitte véghez, hogy azt az arányt, amellyel a törvény a bírák fizetését a tisztviselők fizetése fölé emelte, nagy. mértékben lecsökkentette. 4. Két év múlva tíz százalékos fizetés emelés történt. A 9000/1927. M. E. sz. rendelet szövegébe ez a százalék szerinti meghatározás kifejezetten nem vétetett fel. Csak így történheteit meg, hogy (a rendeletben foglalt fizetési táblázat szerint) pl. a Kúria másodelnökének havi illetményét 1 pengővel, a táblák elnökeiét havi 1 pengő 40 fillérrel lefelé (a 10% alá), az államtitkárokét pedig havi 8 pengővel felfelé (a 10°/o-ot felülhaladó öszszegre) kerekítették ki. Erről bizonyára mit sem tudtak a kormány tagjai s így emiatt — habár célzatosság esete nem is tételezhető fel — azokra hárul a felelősség, akik előkészítették a táblázatot, amelynek számszerű helyességében a rendelet kibocsá tói megbíztak. 5. Nem lehet kétséges, hogy a státustörvény hatálybaléptével a bíráknak nemcsak a fizetési osztályzata, hanem az ettől elválaszthatatlan rangsora is elkülönült minden más tisztviselőkétől, még azokétól is, akik bírói képesítést szereztek, mert a bírói rang éppúgy, mint a javadalom, csakis az ítélőbírói kinevezéssel járhat s ennek napját megelőző időtől semmikép sem veheti kezdetét. Az 1891. évi XVII. t.-c. 50. §-a tehát, mely korábban együttes rangsort állapított meg s minden más hasonló régibb törvényes intézkedés hatályát vesztette. Mégis az igazságügjmünisztériumban 1921. óta az a sajátságos gyakorlat honosíttatott meg, hogy az ottani hivatalnokok (pl. osztálytanácsosok) ítélőbíróvá történt kineveztetésük alkalmával a bírói kinevezés keltét sokszor több évvel megelőző hivatalnoki kinevezés, vagy pláne jellegadományozás időpontja szerint vétettek fel a bírói rangsorba. Ezzel a gyakorlattal már azért is mielőbb fel kellene hagyni, mivel az egyenlő elbánás elvét is félti. Ugyanis a bírákat a törvénynél fogva nem illeti meg olyan előny, amelynél fogva .i