Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

149 aki a Kúriának 1433/1907. számú jogegységi határozatára támaszkodva ilyen külön meghatalmazást nem tart szükségesnek. Nem alakult ki egységes vélemény abban a kérdésben sem, hogy több szabadalom-tulajdonos esetén ezek közül bármelyik felléphet-e a bitorló ellen, vagy ezt csak együttesen tehetik-e. Ujabb gyakorlatunk hajlik az együttes fellépés 'követelménye felé, mert így akarja megvédeni azt a licenciáriust, aki egyik társtulajdonos engedélyével gyakorolja a szabadalmat, a többiek álíal indított bitorlási kéréseitől. Ennek az álláspontnak helyessége azért vitatható, mert amennyiben külön megállapodás nincs a társtulajdonosok közt, ezek bármelyike jogszerűen engedhet használati jogot, az őt megillető eszmei hányadra s így ebben az esetben amúgy sem lenne eredményes a társtulajdonosoknak az ilyen alapon gyakorló licenciárius elleni fellépése. Viszont ha megkívánjuk az eljárás megindításához az összes tulajdonosok hozzájárulását, ezzel ezek bármelyikének megadjuk a lehetőséget ahhoz, hogy a bitorlóval összejátszva megakadályozza az eljárás megindítását. Mindezeken felül a Btk. 114. §-a kimondja, hogy ,,ha ugyanazon bűncselekményre vonatkozólag az indítványozás joga több magánszemély! illet: az egyiknek mulasztása vagy elállása a többiek jogát nem szünteti meg." Tekintve, hogy erről a kérdésről a Szt. nem rendelkezik és az előbb kifejtettek szerint szellemével sem ellenkeznék a generális törvény e rendelkezése: indokoltabbnak látszik az a bírói gyakorlat, amely megelégszik a szabadalombitorlási eljárás megindításához egy társtulajdonos indítványával. Az 52. §. a 'kártérítésről rendelkezik olyan értelemben, hogy 20.000 pengőig terjedő kártérítést a büntető bíróság állapíthat meg, azon felül a sértett egész igényével polgári perre utasítandó. A törvénynek ezt a rendelkezését teljes desuetudó fenyegeti, mert a felek úgyszólván sohasem terjesztik elő a kártérítési igényüket a büntető bíróságnál, ugyanis többnyire olyan bonyolult magánjogi kérdésekről van szó, melyeknek eldöntését szívesebben bízzák a polgári bíróságra, még abban a ritka esetben is, ha a kártérítési igényük 20.000 pengőn alul marad. Ez az eljárás azért is célszerű, mert így a Kúria mondja ki a végső szót és legalább az ezzel összefüggő kérdésekben egységes gyakorlat alakulhat ki. A szabadalmi büntetőjog gyakorlati alkalmazása közben a legtöbb vitás kérdés az 53. §. körül merül fel. Ez a szakasz így szól: „A sértett félnek jogában áll AZ 51. §-ban említet; tárgyakra, eszközökre és készülékekre nézve, még a büntető ítélet meghozatala előtt, a zárlatot, külön őrizet alá vételt s más olyan intézkedések foganatosítását kérni, melyek a [büntetendő cselekmény ismétlését megakadályozhatják. E kérvényt a bíróság azonnal elintézi és ; mennyiben a bitorlás ténye valószínű, a kért zárlatot, őrizet alá vételt, vagy másnemű biztosítási intézkedéseket feltétlenül, vagy a sértett fél által leteendő biztosíték feltétele mellett elrendeli. Az eljárás folyama alatt a biztosítási intézkedé-