Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

148 lényege olyan halogén vegyület alkalmazása az égő izzószálán, amely a Wolframmal vegyülve fényátbocsátó gázt vagy gőzt képez. A bíróság három hites szakértőt alkalmazott tekintettel a per óriási komplexumára, a vádlott pedig három ellenőrző szakértőt jelölt meg szukcesszíve. A szakértők között éppúgy, mint az ellenőrző szakértők közt, műegyetemi tanárok és köztük európai hírű tudósok szerepeltek, akik véleményüket hónapokig tartó laboratóriumi munka után terjesztették elő. A vizsgálatok eredmény eképen a bírósági szakértők kémiai képletek és matematikai levezetéseik láncolata eredményeképen kimutatták, hogy vádlott eljárása a szabadalomba ütközik; az ellenőrző szakértők ezzel szemben ennek ellenkezőjét bizonyították, hivatkozván a tudományos irodalom kiválóságaira és saját kísérleteik hosszú sorára. Ezekután nem maradt más hátra, mint annak a bírónak kellett kimondania a végső szót, alki esetleg a gimnáziumi vázlatos tanulmányai óta a kémiával egyáltalán nem foglalkozott. Nem segíthet a bíró magán ilyenkor úgy sem, mint azt hasonló esetben orvosi kérdésekben teheti, az Igazságügyi Orvosi Tanács megkeresésével, mert nem keresheti meg ennek analógiájára a szabadalmi bíróságot. Erre ugyanis az 50. §. csak akkor ad módot, ha a szabadalmi leírás értelmezése körül támad vita. Az esetek nagy részében — az előbb ismertetettben is — pedig nem e körül folyik a vita, hanem a körül, hogy vádlott eljárása megegyezik-e a szabadalomban védett eljárási móddal vagy sem. Amennyiben vegyészeti kérdésekben jutnak a szakértők ellenkező véleményre, módjában állana a bírónak megkeresni a bírósági vegyészt, amint erre a Bp. 238. §-a módot ad. A gyakorlai ban azonban ez sem vezethet célra, mert a bírósági vegyész főként orvosi kérdésekre specilaizálja magát és nem látszik valószínűnek, hogy ott, ahol éppen a kérdés bonyolultsága miatt a szakértők véleménye eltérő, a bírósági vegyész tudjon megnyugtató felülvéleményt adni. Amin! látjuk itt olyan helyzettel állunk szemben, ahol a törvényhozás gyors segítségére volna szükség. Ennek elképzelhető módozataira értekezésem végén bátorkodom majd rámutatni. A Szabadalmi törvény most ismertetelt 50. §-a kimondja, hogy a szabadalom bitorlása csak a sérlett fél indítványára üldözhető. A sértett alatt elsősorban a szabadalom tulajdonosa értendő, de ide sorolja gyakorlatunk a licenciáriust is. Újabban a bíróság megkívánja a használatra jogosítottól a szabadalom tulajdonosnak külön meghatalmazását, amint ezt a közkézen forgó kiváló Wamoscher—Nagy-féle kézikönyv is megállapítja.1) Ezzel az állásponttal szemben Turv Sándornak véleménye áll, M Dr. Nagy Benő és dr. Wamoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve.