Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

147 létén kialakult joggyakorlatokat közös nevezőre húzzak. A szabadalom bitorlás bűncselekményének Kihágássá való leminősítése emelteit még arra a visszás eredményre is vezet, hogy olyan súlyos anyagi és közgazdasági érdekeket érintő (kérüésekben, amelyeknek eldöntése feltétlenül a kir. Kúria hatáskörébe volna utalandó, a végső szót a törvényszék mondja ki. Már magában véve a kártérítési keret, amelyet a törvény 53. §-a 20.000 pengőben jelöl meg, indokolttá tenné a magasabb fórum hatáskörét, pedig ez az összeg sokszor elenyésző töredéke a valóságban szemben álló anyagi érdekeknek. Nem ritkán valamely szabadalombitorlás kihágásában kimondott ítélet gyártelepeket állíhat mag és igen erősen befolyásolhatja az ipari és közgazdasági életet. Semmiképen sem látszik megokoltnak végül a szabadalom bitorlásnak a vétségként megkonstruált védjegybitorlástól eltérő deklasszifikálása sem, mert az utóbbi által védett érdek nem hogy csekélyebb volna, hanem jelentékenyebb az előbbinél. Hiszen míg a szabadalom mindig valamely újszerű műszaki gondolatot véd, amely — ha nálunk elővizsgálat nincs is — keresztülmegy a konkurrenci.s által indított felszólamlások és megtámadási perek révén egy igen szigorú rostáláson, addig a védjegynél ilyesmiről szó sincs és Üt a legjelentéktelenebb cikkeket is megilleti az oltalom. Az 50. §-nak mosi ismerte ett fogyatékosságánál még nagyobb bajt okoz az a körülmény, hogy e szakasz a szalbadalombitorlást a rendes bíróság hatáskörébe utalja és ugyanakkor nem tartalmaz intézkedést az e különleges bűncselekmény elbírálásánál megkívánandó szákértelem különleges biztosításáról. A Bp.-nek a bírósági szakértőkre vonatkozó rendelkezései megfelelnek az általános büntetőjog igényeinek, de iti, ahol az esetek nagy többsége olyan bonyolult technikai problémákat tartalmaz, melyeknek megoldásához, sőt sokszor megértéséhez is mérnöki képzettség szükséges, a Bp. intézkedései elégtelenek. Igen sokszor tapasztalható, hogy a bíróság annyira ki van szolgáltaivá a szakértőknek, hogy működése úgyszólván a szakvélemény jogászi megszövegezésére korlátozódik és így a bírói szerep szinte a szakértőkre delegálódük. Magában véve ez a körülmény is a legsúlyosabb aggodalmakra ad okot, mert a szakértői eskü semmiesetre sem pótolhatja a bírói hivatással járó teljes függetlenségnek és megközelíthetetlenségnek azt a mértékét, amit még a legjobbhiszemű szakértőktől követelhetünk meg. Ezek a gazdasági éietben akiív résztvevő, sokféle érdekeltség által befolyásolt olyan egyének, akiknék szakértői minőségük csak mellékfoglalkozásuk. Még visszásabb helyzetre vezet, ha az alkalmazott bírósági szakértők véleménye eltérő, vagy a bírósági szakériők véleménye eltér az ellenőrző szakértőkétől. Például hozom fel erre a büntetőjárásbíróság által tárgyalt egyik ügyet. Egy németországi izzólámpa gyártó kartel feljelentett egy magyar gyárat azért, mert ez szerin'e bitorolja azt a szabadalmazott eljárást, melynek