Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

145 nélkül" kifejezés szintén, szemben a törvénnyel, a tudatosság hiányára mai. Egyik legkiválóbb szabadalom-jogászunk, Tury Sándor szerint a tudatosság követelménye a törvény fogalmazásából kitünőleg csak a használatra vonatkozik, míg ,,az illető tárgy előállításának és forgalomba hozásának tényében benne van a dolus".1) Kétségtelen, hogy a törvény értelmezhető így is, mert az „előállítja, forgalomba hozza, vagy tiliott módon használja" felsorolás utolsó tagja: a „tiltott módon használja" után áll az „úgy hogy ezáltal a szabadalom tulajdonos e törvényben gyökerező jogait tudva sérti" kifejezés, amely lehet, hogy csak az utolsó tagra, de lehet, hogy mind a három elköve.ési módra vonatkozik. Tury Sándor véleménye ellen szól az a körülmény, hogy ilyen megkülönböztetésről a miniszteri indokolás nem tud, főleg azonban,az, 'hogy az előállításnak és forgalomba hozásnak ilyen, mintegy sui generis delictumkénti megkonstruálása a bírói értelmezésnek „in dubio mitius" elvébe ütköznék és a vádlottra nagyon súlyos hátránnyal járna. Amint láÍjuk, nincs könnyű helyzetben a bíró, amikor a tudatosság fennforgását vagy fenn nem forgását kell eldöntenie. Ujabb gyakorlatunk itt egy vélelmet állított fel, amely kb. így hangzik: „a szakembernek a szakmájába tartozó szabadalmakat ismernie kell". Tekintet.el arra, hogy a bitorlást többnyire szakember követi el. ezen az alapon az esetek legnagyobb része eldönthető. Anélkül, hogy bölcs bírói gyakorlatunkat, amely a törvény által teremtett nehéz helyzetben, nem találbatott jobb utat, kritizálni merészelném; mégis rá kell mutatnom, hogy büntetőjogunk általános elvei szerint azok a ténykörülmények, amelyeikről a vádlott a cselekmény elköve'ésekor nem tudott, terhére nem jöhetnek figyelembe. Valamely szabadalom bejelentése pedig, még ha szakmabeli is az, nem minősíthető külön törvényes intézkedés nélkül olvan körülménynek, amelyről valakinek tudnia kellene, mert ezt semmiféle polgári kötelesség sem írja elő, sőt a gyakorlatban igen sok esetben ez a lehetetlenséggel volna baiáros. Például hozom fel a következő esetet, amelyet a budapesti büntető járásbíróság tárgyalt. Egy mechanikus kilenc borbély ellen telt feljelentést azért, mert az ő szabadalmába ütköző és egy általa szintén feljelentett másik cég által készített hajszárítót használtak fodrászműhelyükben. A borbélyok az előzetes eljárás során előadták, hogy az a cég, amelyik a kérdéses száríiókészülé'ket eladta ismert fodrászkellék árusító és sejtelmük sem volt arról, hogv ők tilos dolgot cselekszenek, ha ezt megveszik. A helyzet visszásságának megvilágításához tartozik még az is, hogy körülbelül tizenöt, részben szabadalmazott ilyen készülék van forgalomban, amelyektől a bitorolt példány alig íér el. Miután a !) Tury Sándor: A magyar szabadalmi jo« kézikönyve. Bpest, 1911. 40S. 1.