Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

144 A SZABADALMI BÜNTETŐJOG A BÍRÓI GYAKORLATBAN. Irta: Dr. Böszörmény i-Nagy Emil kir. bírósági fogalmazógyakornok. Szabadalmi törvényünk negyvenhárom évvel ezelőtt készült s így a mai életviszonyok közt, különösen az azóta beijvövétkez3tt nagyfokú ipari fejlődés következtében, nagyon sok olyan kérdés merült fel rendelkezéseinek alkalmazása kapcsán, 'iielyekne'k megoldása gondot okoz a bírói gyakorlatnak. Tíz az értekezés azoknak a jogi kérdéseknek fejtegetését kísérli meg, amelyek a Szabadalmi törvény VIII. fejezetében foglalt szabályok, alkalmazása körében vitára adtak okot és a jövőben is vitásakt lehetnek, továbbá rámutatni kíván olyan szempontokra is, amelyek a Szabadalmi törvény oltalma alatt álló érdekek büntetőjogi 'védelmének megfelelőbb szabályozása céljából megfontolandó!piak láfszanak. \ A szabadalmi törvény 49. §-a szerinL az követ el szaipadalombitorlást, „aki a szabadalom tulajdonosának engedélye nyílkül valamely szabadalom tárgyát előállítja, forgalomba hozza, vagy tiltott módon használja úgy, hogy ezáltal a szabadalom tulajdonosának e törvényben gyökerező jogait tudva sérti". A törvény tehát a szabadalom tulajdonosa jogait sértő cselekmények közül csak a tudatosakat sújtja büntetőjogi szankciókkal, amiből elméletileg azt a következtetést vonhatnók, hogy minden egyéb, tehát a gondatlan cselekmény is kívül esik a büntetőjogi védelem körén. A kérdés azonban a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, mert ha a büntetőjogi szándékra korlátozódnék a bitorlás büntetésének lehetősége, az egész büntetőjogi védelem könnyen illuzoriussá válnék. Senki sem kötelezhető ugyanis arra, hogy az összes szabadalmi bejelentéseket figyelemmel kísérje, s így az eselek igen nagy százalékában védekezhetnék a terhelt azzal, hogy a szabadalomról nem tudott, s így hacsa'k ennek ellenkezőét kétségtelenül igazolva nem látná a bíróság, felmentő ítéletet kellene hoznia. A miniszteri indokolás útmutatásul szolgál a bíróságnak, mondván, hogy ,,a jogsértés 'tudását illetőleg elégséges, ha a tettes könnyelműen, komoly megfontolás nélkül cselekszik, mert már egy harmadik érdekeinek könnyelmű megsértése is involválja a tudatos jogtalanságot". Ez az indokolás azonban csak irányt mutat, de nem szünteti meg a bizonytalanságot ezen a téren. Annak az elvnek kimondása ugyanis, hogy egy harmadik érdékeinek könnyelmű megsértése egyértelmű a tudatossággal, nem alkalmas a gondatlanság és a szándék meghatározására, hanem ellenkezőleg a két fogalom közti disztinkciót homályosítja el még jobban. Könnyelműség nem jelent tudatot soha sem, mert hiányzik belőle a jogsértő eredmény képzete, amely még a dolus eventuálisnak is elengedhetetlen kelléke. A „komoly megfontolás