Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - A tartásdíj bírói érvényesítésére fordított ügyvédi munkának díja beszámítható-e a tartásdíjba?

141 nos tartalmánál fogva oly esetre is vonatkozik, amidőn a jogosultnak magas társadalmi állása és a kötelezettnek kedvező vagyoni és kereseti viszonyai következtében nagy összegű tartásdíjat ítél meg a bíróság és hajt be az ügyvéd, ami még kirívóbbá teszi annalk az álláspontnak tévességét, amely szerint az ügyvéd a nyert megbízás alapján ingyen köteles megbízóját magas öszszegű tartásdíjköveteléséhez hozzájuttatni, amint kirívóvá teszi ezt az is, hogy oly tartásdíj tekintetében is alkalmazzák biróságainík a kérdéses jogszabályt, amely azon időszak elmúltánál fogva, amelyre a tartásdíj vonatkozik, szoros értelemben gazdasági rendeltetését vesztette és a dolog természeténél fogva már nem fordítható a jogosultnak ezen időszakbeli tartására, vagyis a tartásdíjnak ez a része az ügyvédi díjak beszámításának e bírói gyakorlat szerint útjában álló gazdasági rendeltetése alól már felszabadult. Ezekből a per megindítása előtt és a per folyamán, valamint a végrehajtási eljárás során lejárt és összegyűlt, s az ügyvéd által behajtott tartásdíjösszegekből az ügyvéd ezen bírói gyakorlat értelmében még azokat a reá nézve (készpénzbeli kiadást jelentő tárgyalási díjakat sem fedezheti, amelyeket helyettesének 'kellelt megfizetnie, ha a megbízó fél lakóhelyén székhellyel bíró ügyvéd a székhelyén kívüli hely bírósága előtt kénytelen illetékességi okból a tartásdíj iránti pert megindítani és a tárgyalásoknak irányítása mellett való ellátásával ugyanitt székhellyel bíró helyettes-ügyvédet megbízni. A bírói gyaikoríat a többször hivatkozott jogszabály itt tárgyalt esetekben való alkalmazásának mindössze azt az engedményt teszi, hogy „ha az ügyvéd a tartásra jogosultat előzetesen figyelmezteti és (kitanítja, hogy külön beleegyezése nélkül nincs jogosítva a tartásdíjból bármely összeget visszatartani, vagy beszámítani és a tartásra jogosult ily figyelmeztetés és kitanítás után beleegyezik a visszatartásba, illetve beszámításba, az ügyvéd a tartásdíjat visszatarthatja és felhasználhatja a tartásra jogosult elleni beszámításra." (VI. 3944/1932. M. T. XV. 5. Dr. Vadász Lajos: Magánjogunk Zsebkönyve 575. oldal 1. pont.) Ámde a tartásdíjra jogosultnak az ügyvéd részéről való kitanítása merőben téves lenne, ha ez a kitanítás azt tárgyazná, hogy az ügyvédnek nincs joga visszatartani a tartásdíjat az ugyanezen tartásdíjnak általa történt érvényesítésével ós behajtásával felmerült költségek erejéig. Szerény nézetem szerint a tartásdíj visszatartása ily esetben teljes mértékben jogosult, s az ezzel ellenkező felfogás az ügyvédi tevékenység gazdasági jellegének és e gazdasági jellegén alapuló jogi természetének teljes félreismerésén nyugszik. Ez a felfogás az ügyvéd által behajtott, abban a már együttlevő pénzösszegben, amelynek a neve tartásdíj, nem lát egyebet, mint önmagától előállott, természetes helyettesítőjét a tartásdíjra jogosult tárgyi megvalósulásra várt alanyi jogának és figyelmen kívül hagyja, hogy e jog tárgyi megvalósulása nem automatice következett Ibe, hanem, hogy ez jogismeret által irá-