Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 4. szám - A tartásdíj bírói érvényesítésére fordított ügyvédi munkának díja beszámítható-e a tartásdíjba?
140 folyamatban, az ugyanezen törvényes rendelkezésen alapuló visszatartási joggal nem érhet. Ez a birói gyakorlat abból a jogelvvé jegecesedett felfogásból indul ki, hogy a tartásdíjnak kizárólagos rendeltetése, hogy az a jogosított tartására íordíttassék és e rendeltetésétől az sem miféle címen el nem vonható. E felfogás helyességéhez kétség nem férhet, mégis az említett költségek szempontjából azzal szemben bizonyos distinctiónak kell érvényesülnie. Az igazság elemi követelményeivel ellenkezik ugyanis, hogy amidőn a tartásdíjra jogosult az általa megbízott ügyvéd munkája és esetleges kiadásai útján jut az őt megillető tartásdíjhoz, s e munkadíjak és kiadások a tartásdíjra kötelezettre át nem háríthatók, a tartásdíjra jogosult e tartásdíjakat teljes mértékben elhasználhassa, míg ezzel szemben az ügyvéd kiadásai meg ne térüljenek, s munkája díjazatlan maradjon. Az ismertetett birói gyakorlat szociális okokra van alapítva, de vájjon nem szociális követelmény-e az is, hogy az ügyvéd, aki munkájából él, ennek értékéhez hozzájusson, különösen akkor, ha munkája sikeres volt és a munka e sikeressége juttatta megbízóját az őt megillető vagyonértékhez. Önként felmerül tehát a kérdés, hogy az ezzel ellentétes birói gyakorlat nem antiszociális-e? Az ügyvédség nem karitatív szervezet, ennek ellenére a magyar ügyvédeik ilyen irányú hajlandóságból szegény embereket díjazás nélkül tanácsokkal látnak el, ily egyének ügyeit elvállalják és folytatják hasonlókép díjtalanul; pártfogó ügyvédként való kirendelésük esetén is díjazás nélkül visznek pereket. De a pártfogó ügyvédként való kirendelés esetén kívül az ügyvéd önkéntes elhatározásának kell fenntartani a jogkereső ügyfél díjtalan megsegítését és nem lehet erre az ügyvédet rákényszeríteni; már pedig a tartásdíjra jogosultak rendszerinti vagyontalanságára figyelemmel ezzel egyértelmű bíróságaink ama gyakorlata, mely szerint itt ismertetett felfogásuknak megfelelő határozataikkal lehetetlenné teszik, hogy az ügyvédek az őket jogosan megillető beszámítási, illetve visszatartási jogot érvényesítsék díjaik és költségeik erejéig arra a tartásdíjösszegre, amelynek általuk történt birói érvényesítéséből és behajlásából származnak épen ezek a díjak és költségek. Tarthatatlan és semmikép sem indokolt az olyan álláspont, amely az ügyvédet idegen érdekek ingyenes szolgálatára kényszeríti és ellenkezik ez a társadalomnak az értékek kicserélésén alapuló gazdasági rendjével. Az ily felfogás csak azzal magyarázható, hogy az ügyvédi munkát a közfelfogás kellőleg nem becsiili meg és az ügyvédi munka értéktermelő erejét nem ismeri el akkor sem, ha az valósággal értéket produkál. A kérdéses birói gyakorlat annál bántóbban érinti az ügyvédi érdekeket, mert az abban megnyilvánuló jogszabály áltálé-