Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Az effektivitás kikötése a dollárbetéteknél

134 ban is különböző felfogások jutottak érvényre. A nominalisztikus álláspont hívei ép úgy, mint a korona és márka leromlása idejében ,valutajogi szemszögből nézték a problémát, míg a másik irányzat hívei köztörvényi alapon azt az elvet domborították ki, hogy az idegen valutára szóló kikötésekkel a felek az értékállandóságot akarták — kiindulva a közelmúlt szomorú tapasztalataiból — biztosítani és így az ügyletértelmezés alapján vélik elérhetni azt, hogy a kikötött idegen valutákban bekövetkezett értékeltolódás nem befolyásolhatja hátrányosan a hitelező pozícióját. További viták voltak és vannak a tekintetben is, hogy a dollárnak és fontnak az aranyalapról való letérése folytán e pénzrendszerek azonosaknak tekinthetők a régivel. Utalok ezzel kapcsolatban Mügel: (J. W. 1934. évf. 9. szám); Wolfgang Mayer: (Die Valutaschuld nach deutschem Recht) és Ernst Wolf (Schuldverschreibungen auf Reichs oder Goldmark mit unechter Valutaklausel) fejtegetéseire; ki pld. szemben a két előbbi íróval, arra az álláspontra helyezkedik, hogy aki idegen pénznemben szerződik, az követelésének sorsát az idegen pénznem sorsához kötötte. Ugyanezt az elvet vallja hazai íróink közül: dr. Nyeviczkey Zoltán (Az értékállandóság relativitása: Ker. Jog, 1936. évf. 3. szám); ki idézett cikkében külön kiemeli még, Tullio Ascarelli hasonló elgondoláson alapuló fejtegetéseit. Vannak, kik a nemzetközi valutaforgalom biztonságának megóvása céljából is mereven ragaszkodnak a nominalista állásponthoz. Ha nézzük már most a bírói gyakorlatot, azt tapasztaljuk, hogy — szem előtt tartva az u. n. dollárbetétes pereket — azokban az esetekben, melyeknél a betét eredetileg ténylegesen pengőben eszközöltetett és egyidejűleg vagy utóbb történt a dollárban való lerögzítés, állandónak mondhaató az a jogi álláspont, mely szsrint ezzel a jogi ténnyel a hitelező a pengő elértéktelenedése ellen kívánta magát biztosítani és végeredményképen az átszámítást a dollárnak a betét keletkezéskori árfolyamán követelheti. Rendkívül tanulságos, hogy a fenti jellegű pereknél mikép hidalta át a bírói gyakorlata ama nehézségeket, melyek a K. T. 326. §-ának alkalmazhatósága szempontjából felmerültek. Tudvalévő, hogy a KT. 326. §-ának 2. bekezdése akkép intézkedik, hogyha a szerződés számolási értékről, vagy oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek van helye, ha a fizetés e szavakkal: „természetben, valóságban", vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. Állást kellett foglalnia a bírói gyakorlatnak most már a tekintetben, hogy a dollárbetéteknél és általában azoknál a szer-