Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - A biztonsági rendszabályok jogkövetkezményei és az elévülés

132 Ha pedig a bíróság a Km. 7. §. alapján, a bűntett miatt fegyházra, vagy börtönre ítélt egyént, a szabadságvesztésbüntetés kitöltése után — pótlólag — még dologházba is utalja, úgy az elévülési idö megállapításának a szempontjából, a dologháznak legmagasabb tételét, azaz öt évet kell a kiszabott fegyház, vagy börtönbüntetés tartamához számítani, amikor is az elévülési idő: 15, illetve 20 év is lehet. Más az eset a szigorított dologháznál, ahol a bírói ítéletben megállapított legrövidebb tartam nagyobb lehet, mint a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legmagasabb tétele. Hiszen a közelmúltban a pestvidéki törvényszék — egy konkrét esetben — a szigorított dologház legrövidebb tartamát 20 évben állapította meg és ezt időközben a Kúria is jóváhagyta. Minthogy pedig a btk. 120. §-a a legmagasabb — 15 évi — fegyházbüntetés elévülés idejét husz évben állapítja meg, a szigorított dologház elévülési idejére pedig a II. Bn. nem tartalmaz rendelkezéseket, megoldásra vár az a kérdés, hogy ilyen esetben az őrizet elévülési ideje miként állapítandó meg? Annál is inkább mert a bíróság a szigorított dologház legkisebb tartamát éppenúgy megállapíthatta volna akár 25 évben is, mint ahogy a szóvá tett esetben 20 évben szabta ki. Abból a rendelkezésből ugyanis, hogy a törvény a szigorított dologházi őrizetnek csupán a legrövidebb tartamát határozza meg, szükségszerűen következik, hogy a törvény a dologházi őrizet tartama tekintetében felfelé nem kívánt korlátokat felállítani, s így a btk.-nek a határozott tartamú szabadságvesztésbiintetésre vonatkozó rendelkezései, a szigorított dologházi őrizetre vonatkozólag nem nyerhetnek alkalmazást. Következésképpen előfordulhat az az eset is, hogy a bíróság a szigorított dologház legkisebb tartamát nagyobb tételben állapítja meg, mint aminőt a btk. 120. §. 1. pontja a halál-, vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés elévülési ideje gyanánt előír.5) A btk. 120. §-ban foglalt rendelkezéseket tehát csak abban az esetben lehet a szigorított dologházra alkalmazni, ha ez őrizetnek — a bíróság által megállapított — legkisebb tartama, nem haladja meg a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legnagyobb tételét, vagyis 15 évi fegyházat. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a bíróság által megállapított legkisebb tartamhoz még a — három évi — feltételes szabadság idejét is hozzá kell adni, úgy voltaképpen csak 12 évi legkisebb tartamú szigorított dologház esetében alkalmazhatók a btk-nek az elévülési szabályai. Viszont a legrövidebb elévülési idő — vitán felül — tíz év (btk. 120. §. 4. p.), mert az őrizet legrövidebb tartama három évnél kevesebb nem lehet. 5) Lásd e kérdésről Finkey F. igen értékes megbeszélését BIT. LXXXIX. k. 9—10. sz.