Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - A biztonsági rendszabályok jogkövetkezményei és az elévülés

131 tetések végrehajtásával járnak.2) Ily jogkövetkezmény kétségtelenül p. o. az, hogy az elítélt, szabadságvesztésének tartama alatt, nem láthatja el a hivatalát; az állásával járó javadalmát: fizetését, nyugdiját, kegydiját nem veheti fel. Nem gyakorolhatja politikai jogait, nem használhatja címeit s nem viselheti rend- és díszjeleit. Mindez a joga és igénye a törvény erejénél fogva fel van függesztve, anélkül, hogy ezekről az ítéletben említés történnék. De már nem ilyen magától értetődő a hazai jogirodalmunkban uralkodó az az álláspont, hogy az elévülést is jogkövetkezménynek, még pedig olyannak kell tekinteni, amelyre e dolgozatban vitássá tett két törvényi rendelkezés vonatkozik. (Ezt a nézetet képviselik: Angyal, Heller és Irk.) Az elévülés ugyanis jogi természetét tekintve büntethetőséget megszüntető ok,z) amelynek — mint ilyennek — jelentősége abban van, hogy bizonyos jogkövetkezményeket (u. m. a főbüntetést, a mellékbüntetések közül a pénzbüntetést, illetőleg ezeknek végrehajtását, az 1921 : III. t.-c. 10. §-ában megállapított vagyoni elégtételt) megszüntet. Nézetem szerint szó fér ahhoz a felfogáshoz, amely megengedhetőnek tartja azt, hogy jogkövetkezménynek tekintessék egy olyan intézmény, amelynek legfőbb sajátosságát éppen a jogkövetkezményeket elenyésztető hatása képezi. x\miből pedig logikai szükségszerűséggel folyik az a megállapítás, hogy a biztonsági intézkedések elévülésének kérdését úgy az 1913 : XXI. t.-c., mint az 1928 : X. t.-c. teljesen szabálytalanul hagyta. De az 1928 : X. t.-c. rendelkezései fogyatékosaknak bizonyulnak akkor is, ha a kérdés vizsgálatánál a fentebb helytelennek nyilvánított uralkodó felfogásból indulunk ki; vagyis abból, hogy a törvényhozó elgondolása szerint a Km. 18. §-ában és a II. Bn. 41. §-ában említett jogkövetkezmények körébe az elévülés is beletartozik. Az elévülés szabályainak a megfelelő alkalmazása ugyanis csak a dologházat illetőleg képzelhető el. És pedig — Heller Erik4) felfogásával egyértelműen — akkép, hogy ha a bíróság vétség miatt — a Km. 5. vagy 6. §§-ai alapján fogház helyett, vagy ilyennek kiszabása nélkül — helyezi dologházi őrizetbe az elítéltet, illetve a 7. §. alapján őt e vétség miatt kiszabott fogházbüntetés végrehajtása után helyezi dologházba, ez esetben az elévülési idő — a btk. 120. §. u. bek. alapján — öt év lenne, miután vétség miatt történt elítélésről van szó. 2) L. Izsák: A bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv. 1926. 97. o. 3) L. Kováts Andor: Bevezető tanulmányok a büntetőjogi elévülés tanába. 62. o. 4) Lásd Tankönyv. 1937. 284. o.