Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - A biztonsági rendszabályok jogkövetkezményei és az elévülés

130 nézve a törvény indokolása a joghatály kérdésénél csupán azt hangsúlyozzij hogy az ily intézkedés s annak következménye ugyanoly tekintet alá esik, mint amilyet törvényeink a fegyházhoz fűznek. Felmerül tehát a kérdés, hogy a két rendelkezésben hangoztatott kifejezés alatt, milyen jogkövetkezmények értendők? Az első tekintetre annyi, az idézett törvényes rendelkezésekből is megállapítható, hogy a szóbaniforgó „jogkövetkezmények" fogalma alá semmi szín alatt sem vonhatók azok a következmények, amelyek magához az ítélet tárgyává tett bűncselekmények elkövetéséhez fűződnek, mint amilyenek — a büntetésen kívül — sértett kártalanítása (Btk. 292. és 311. §§.); az ítéletnek indokaival együtt való közzététele a sértett, vagy a magánindítványra jogosult kívánságára (1914 : XIV. t.-c. 43. §., 1914 : XLI. í.-c, 1923 : V7. t.-c. síb.); sértett érdekének biztosítását célzó egyéb intézkedések (p. o. az 1890 : II. t.-c. 27. §.) De nem illeszthetők a kérdéses fogalom keretei közé azok a jogkövetkezmények sem, amelyeket különböző törvények, bizonyos bűncselekmények miatt történt elítéltetés tényének folyományaképen állapítanak meg, anélkül, hogy a következmények beállását egyes meghatározott büntetési nemekre való elítéléstől is függővé tennék A jogkövetkezményeknek ez utóbbi kategóriájába tartozó esetek közül legyen elég utalnunk a következőkre: az 1876 : XVI. t.-c. 2. §-a kizárja a hamis eskü, vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt elítélt egyént a magánvégrendeleti tanúskodásból; a Bp. 221. §., vagy a Pp. 312. §. a hamis tanuzás, vagy eskü miatt elítéltet, a tanuként való megesketésből; az 1883 : I. t.-c. 1. §. a nyereségvágyból elkövetett deliclum miatt elítéltet a köztisztviselői állásokból, stb.1) A most kifejtett álláspont helyességéhez talán alig férhet kétség. Hiszen a jogkövetkezmények — előbb említett — mindkét csoportjába u. i. olyan joghátrányok tartoznak, amelyeknek kimondása, illetőleg bekövetkezése független attól, hogy a bíró milyen büntetési nemet állapított meg. Az egyik esetben bizonyos bűncselekmények elköve'.ése, a másik esetben pedig bizonyos bűncselekmények miatt történt elítélés a döntő tényező, amely tényezők aztán feleslegessé tették azt, hogy a törvényhozó a szóbanforgó jogkövetkezmények tekintetében, a dologház és a szigorított dologház intézményének meghonosítása alkalmával, ezekkel az intézményekkel kapcsolatban bármely intézkedést tegyen. A Km. 18. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésekor, valamint a II. Bn. 41. §-ának megalkotásakor a törvényhozó nem gondolhatott másra, mint azokra a következményekre, amelyek a fogház-, illetőleg fegyház-büntetésre elítéléssel, vagy az ily bünx) Lásd Heller: Tankönyv. 1937. 272—273. o.