Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A malomjogról

103 csökkentése, az osztályoknak egymásközti és az államhoz való viszonyában a hatalmi szempontok mellett, az erkölcs és igazság követelményeinek érvényesítése és az, hogy az egyforma szabályokat megtoldja a gyengébb oldalán a segítség egy lépésével" (I. 1. r. Szemlélődés. Polgári Jog XIII. 8. sz.). Meg kell említenem azt is, hogy a hitel kényes és érzékeny problémáját, a végrehajtást szenvedőnek a zárlat tartama alatt biztosított létfenntartásának elismerése, gazdaságilag befolyásolni nem fogja A MALOMJOG1ÍÓL. Irta: dr. Tunyoghi Szűcs Lajos. igazságügyminiszteri o. tanácsos. A kir. Kúria jogegységi tanácsa a 90. számú polgári jogegységi döntvényben nemlegesen döntötte el azt a kérdést, hogy a földesúri malomjog kiterjed-e a nem gőzerőre, hanem más, de szintén kizárólag gépi erőre berendezett és állandóan ilyen gépi erővel működő' malmokra. Alapos megfontolást igényel, hogy a Kúria jogegységi tanácsának e határozatában elfoglalt elvi álláspontja megfelel-e törvényes rendelkezéseinknek és jogi alapelveinknek. A határozat az 1880 .XXXIV. törvénycikk indokolásának azt az okfejtését fogadja el, hogy az idézett törvény fennálló jogunkat nem magyarázza kiterjesztő módon, mert abban az időben, midőn a földesúri malomjog keletkezett még nem volt gépi erővel hajtőit malom, a földesúri malomjog tehát erre ki sem terjedhetett. A kérdés vizsgálatában azonban figyelembe kell venni a törvényjavaslat indokolásán felül az 1880:XXXIV. törvénycikk megalkotását megelőző képviselőházi tárgyalási anyagot is teljes egészében. Ismeretes az a vita, amely a törvény megalkotását megelőzően a képviselőházban folyt. Az ügy előadója, Apáttry István azt az álláspontot vitatta, hogy a földesúri malomjog csupán vizi, esetleg száraz malom tartására irán3ruló jog volt, nem foglalta magában az ú. n. őrlési jogot és hogy ,,a földesurat megillető jog abban állott, hogy ő saját birtokának, saját tulajdonának haszonvételét húzhatta, esetleg az őt megillető víz lefolyásának hasznát bárkinek kiadta, annak használásától bizonyos díjt, bért követelhetett. Ez volt a díja az úrbéri tulajdon használásának anélkül, hogy ebből a kisebb királyi haszonvételt leszármaztatni lehete't volna." .,1836 előtt Magyarország legtekintélyesebb jogtudósai a kir. kisebb haszonvételekről szólva, ezek közt a malomjogot egyáltalában fel nem említik, ezt mindenkor mint a földesúri, illetőleg nemesi birtok egvik kiegészítő részét tekintették." (Képv. Napló 1878. XIII. k. 216. 1.). Ebből kiindulva, az ügy képviselőházi előadójának és a javaslatot beterjesztő igazságügyminiszternek, Pauler Tivadarnak, valamint Tisza Kálmán miniszterelnöknek az volt az álláspontja, hogy ha még