Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

90 népet. Wingfield-Siratford pedig az angol kultúra fejlődéséről írott művében17) kimutatja, hogy egy európai nemzet sincs annyira a jogászság papucsa alatt, mint az angol (the most lawyerridden nation in Europe). Az efféle eltévelyedések éket vernek a jog és az élet közé. A jogot és egyszersmind a joggal foglalkozókat is, elsősorban az ügyvédeiket meggyűlöltetik a néppel. Valóban meg kellene szívlelnünk a Biblia tanítását, hogy: „A te beszéded legyen úgy, úgy, nem, nem, mert ami azonfelül vagyon, a gonosztól vagyon." 2. Csak egészen röviden érintem a jog elhajlását az élettől a bíráskodás és a közigazgatás körében. Nem azért foglalkozom ezzel a tárggyal csak futólagosan, mert nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, hanem azért, mert az élet és az igazságszolgáltatás, úgyszintén a közigazgatás közötti szakadékot egyetlen szóval ki tudom fejezni, amely ennek a jelenségnek egészét megmagyarázza és egyúttal ennek a jelenségnek minden súlyos következményét is feltárja. Ez az egyetlen szó a bürokrácia. Az életet szolgáló bíráskodás és közigazgatás az, amit kívánunk, ami nélkül társadalmi, állami rendet elképzelni nem tudunk; az élettől magát függetlenítő, külön életet élő, öncélú, az élet fölé kerekedni akaró, az életet bilincsekbe kötni igyekvő bíráskodás és közigazgatás az, amit gyűlölünk! A bíráskodás és közigazgatás, ha eltávozik az élettől és léleknélküli üres bürokráciává válik, létezésének jogosultságát szünteti meg. 3. A jogszabályalkotás két irányban térhet el az élettől: mennyiségileg és minőségileg. A római jognak az a tétele, hogy juris ignorantia cuique nocet, bizonyára azon a feltevésen alapszik, hogy a jogot mindenki megismerheti, ennélfogva mindenkitől elvárhatjuk, hogy a jogot ismerje. Ez a feltevés helyes lehetett addig, amíg a jogszabályok tömege valóban áttekinthető és megtanulható volt. A jogélet kezdetén nem is lehetett másképen, hogy a jogot mindenki ismerje, mert hiszen a kezdetleges jog szokásjog volt, a szokásjog léttani eleme, hogy azzal élnek, tehát ismerik is. Aristoteles említi, hogy az erclőntúli nép az agathyrsoi versekbe foglalja jogát és énekben, szájról-szájra, nemzedékről-nemzedékre szállítja át.18) Hajnik Imre egyetemes európai jogtörténelmében olvassuk,19) hogy a germán törzsek vándorlásaik idejében, amikor a jogról feljegyzéseket még nem készítettek, úgy biztosították a jog ismeretét, hogy népgyűléseikben a jogtudó öregek a versekbe foglalt jogszabályokat elszavalták. Valami ilyenféle 17) The History of the British Civilisation. London. 1928. I. k. 329. 1. 18) William A. RobsOn említi ezt az adatot a: Civilisation and the* Growth of Law című munkájában (London. 1935.), az 59. lapon. Az agathyrsoi a Soltész—Szinyei-íele görög magyar szótár szerint Sarmatiában lakozó Scytha nép. 19) Egyetemes európai jogtörténet. Budapest, 1896. 66—67. 1.