Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

46 Dr. Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke: A most ránk köszöntött évfordulal nevezetes a m. kir. közigazgatási bíróság történetében. 1897. évi január hó 1-én. teliát éppen 40 évvel ezelőtt alakult meg a m. kir. közigazgatási bíróság. Nevezetes évfordulókat szokás megünnepelni. Ünnepelünk mi is, de nem a divatos jubileumok kiáltó külsőségeivel, hiszen erre nem is lenne jogcímünk. Mert egymagában az a körülmény, hogy egy intézmény eljut fennállásának 40. évéhez, nem olyan nagyjelentőségű esemény, amely megindokolná és elbírna a zajos és nyilvános ünneplés kereteit. Ünnepelünk magunk között, „háziünnepély" keretéljen, mi, ennek az intézménynek munkásai azzal, hogy eltűnődünk bíróságunk 40 éves múltján, leállításának okain, célján, megbíráljuk jelentőségét, többre elhivatottságát és megrajzoljuk a reá váró fejlődés valószínű körvonalait. Természetesnek lógja léhát találni a lisztéit teljes ülés, hogy az évnyitó beszédek szokásos kereteit átlépve, ezúttal az elmúlt év eseményeit megelőző messzibb időkre pillantok vissza. Az elnök ezután vázolta azokat a törtéríelmi előzményeket, amelyek Kurópaszerte a közigazgatási bíráskodás kifejlődéséhez vezettek. Majd rátért a magyar közigazgatási bíráskodási alaptörvény létréj(hetelének előzményeire. Ismertette az eredeti törvényjavaslat tervezetét, amely elsőfokú bíróságot vármegyénként és törvényhatósági városonként állított fel. a főispán elnöklete alatt. — tagjai az alispán, tiszti főügyész, a törvényhatósági bizottság által választott 3 tag lettek volna — míg a felsőbíróság a mai formájában szerepelt az eredeti tervezetben is. Majd így folytatta: A hosszú vajúdások után megszületett m. kir. közigazgatási bíróság fennállásának 40. évfordulójához érkeztünk el a mai napon. Ma, 40 esztendő távlatából, az azóta szerzett tapasztalatok birtokában — az eljövendő fejlődés érdekében — haszonnal foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy a közigazgatási bírás kodás gondolatának alaptörvényünkben tetté vált 40 év előtti megoldása: megfelelt-e annak a szükségletnek, amely bíróságunkat életrehívta s beváltolta-e azokat a reményeket, amelyekkel alkotói a nemzeti életfejlődést gazdagítani akarták. Ha ezekre a kérdésekre választ akarunk kapni, akkor külön-külön kell vizsgálat tárgyává tennünk, hogy mennyiben bizonyult helyesnek a bíróság hatáskörének, illetve a bíráskodás szervezetének az 1896. évi XXVI. tc.-ben történt megállapítása. H(dáskör. A hatáskör meghatározása tekintetében a törvény megalkotásakor két nézet küzdött egymással szemben. Az egyik a hatás-