Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

47 körnek elvi meghatározását kívánta, amélyből a kivételeket akarta taxátióval megjelölni, míg a másik mereven ragaszkodott a bíróság elé vihető ügyeknek szoros taxatiőval való megjelöléséhez. Gyakorlati szempontból helyesebb lett volna a közigazgatási bíróság hatáskörét taxátió helyett a hatáskör elvi meghatározásával megállapítani, mert a hatáskör taxatiós megállapítása megakadályozza a közigazgatási bíráskodás automatikus fejlődését, a fejlődő élet teremtette újabb és újabb jogvitákba az egyszer helyesnek ismert elvi alapon való természetes bekapcsolódását. De azért nem állja útját a bírói védelem kiterjesztésének a felsoroló rendszer a jövőben sem. így bírói oltalom alá lehetne helyezni még jőnéhány ügycsoportot, amelyek természetük folytán odakívánkoznak és amelyek intézésében teljes megnyugvást csak a független bíróság ítélkezése nyújthat. Csak példaképen cnllítem a gyámügyeket, a fegyelmi ügyeket, az egyesülési és gyülekezési joggal kapcsolatosan keletkezett jogvitákat, a vitássá tett állampolgársági ügyeket, valamint a közadók módjára behajtható és nem az államot vagy az autonómiákat illető követelések jogalapja és mérve tekintetében folyó jogvitákat. Szervezet. A közigazgatási bíráskodásnak az 1896. évi XXVI. tc. által megalkotott azt a szervezetét, amely a tervezett kétfokú bírósági szervezet helyett csak egyetlen közigazgatási fórumot létesített, az elmúlt 40 esztendő tapasztalatai alapján nem mondhatjuk szerencsésnek. Amiként már említettem, nem volt szerencsés az eredeti javaslatnak az a terve sem. amely a tervezett alsófokú bíróságokat a főispánok elnöklete és a törvényhatósági bizottságok tagjaiból választott tagokból kívánta megalkotni, mert az így megalkotott alsófokú bíróságoknak a működése nem keltett volna megnyugvást. Annál nagyobb elismeréssel kell megemlékeznem a törvényben megtestesült arról a megoldási módról, amelyei a közigazgatási bíróság tagjainak képzettség szerinti Összetétele tekintetében választott. Ebben a testületben szükségtelennek tartom a kétféle minősítésű összeállítást méltatni, de kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a felerészben a rendes igazságszolgáltatás, illetve az ügyvédi kar köréből és felerészbén a közigazgatás különböző ágaiból kiválasztott elemek összeolvasztása adja meg azt a nemes ötvözetet, amelynek tulajdonságaira a közigazgatási bíráskodás nehéz feladatához szükség van. Méltatás. Az előbbiekben ha csak főbb vonásokban is — igyekeztem az elmúlt 40 esztendő tapasztalatai alapján értékelni az 1890. évi közigazgatási bírósági törvény alapvető rendelkezéseit. Rámulattam a megoldás némely hiányára, de mindezek a hiá-