Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Kelemen László: "A Jóhiszeműség és Tisztesség a Magánjogban" [Könyvismertetés]

452 A könyv III. része az első és második részben felhozott, megbeszélt, megindokolt és megállapított jóhiszeműség és tisztesség elveinek az egyes jogviszonyokban való alkalmazásával foglalkozik, t. i. a kölcsön, adásvétel, ajándékozás, bérlet és haszonbérlet, szolgálati, vállalkozási és alkuszi szerződés, megbízás, kezesség, számadási és felfedezés] kötelezettségnél. Ezeket természetesen ez alkalommal itt közelebbről nem beszélhetem meg, elég, ha kiemelem, hogy ez a harmadik rész is ugyanazzal az alapossággal és helyességgel van kidolgozva, mint az előző részek. Mielőtt befejezem a könyv ismertetését, ki kell jelentenem, hogy öregbiró létemre sokat tanultam belőle. Igen örvendetes, hogy a fiatal jogásznemzedékünkben akadt gyakorló biró, aki ilyen kiváló munkával gazdagította szakirodalmunkat, olyan munkával, mely jóval többet nyújt, mint amit a címe jelez, mert felöleli egész magánjogunkat. E munkáért a derék szerzőt igaz elismerés illeti. E munkának minél nagyobb elterjedését kívánom. I)r. Schnster. Bölöny József: .,Az 1937:XIX. t.-c. a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról". E mimikájában szerző, a'ki közjogi irodalmunkban a leghehatóbbain tárgyalja a kormányzói jogkör kérdését, az új kormányzói törvény rendelkező részének, indokolásának és a javaslat parlamenti tárgyalásának kimerítő ismertetését, magyarázatát és bírálatát nyújtja. Önálló fejezetekben foglalkozi'k a törvény általános indokolásával, majd annak rendelkező részével és részletes indokolásával, végiül pedig a törvény ja vaslat tárgyalásával. Megállapításai szerint az általános indokolás helyes kiindulópontból foglalkozik a kérdéssel, egyes részei — így különösen a törvényszentesítési jog gyakorlását tárgyaló fejezete — előkelő helyre tarthatnak számot a szakirodalom körében is, emellett azonban igen sóik téves megállapítást és helytelen következtetést is tartalmaz. Alkotmányunk alaptételként állít lel azzal homlokegyenest és sorozatosan ellenkező megállapításokat, figyelmen kívül hagy igen lényeges körülményeket és önkényesen felállított tételből vom le gyakran lényeges következtetést. Ismerteti szerző azokat a módosításokat, amelyeket e törvény a korábbi jogi helyzeten 'keresztülvitt, kiemeli a törvény rendelkező részének hiányait, megvilágítja az egyes rendelkezések helyes értelmezését és közjogi jelentőségét. Rámutal a félreértésre alkalmat adható szövegezési hibákra és az alkotmányjogi szempontból aggályos rendelkezésekre is. A törvény legsikerültebb részének torija az 5. §nak azt a részét, amely megállapítja a kormányzóválasztással kapcsolatban felmerülhető eshetőségeket és szabályozza az eljárást. Éles bírálatban részesíti a részletes indokolást azokban a vonatkozásiban, ahol a törvény kifogástalan rendelkezéseit helytnemálló magyarázatokkal látja el és téves megállapításokkal kívánja alátámasztani. A