Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Kelemen László: "A Jóhiszeműség és Tisztesség a Magánjogban" [Könyvismertetés]

451 engedi meg és azután felsorol esetebet, amelyekben a korábbi magatartással való szembehelyezkedés a jóhiszeműség és tisztesség elvélbe nem ütközik. Végül előadja az előző érveléseivel kapcsolatban ;i csalárdság és a kötelemfakadás egyéb akadályait, amelyeknek összes fontosabb eseteit — összesen harminc, igen gondosan összeállítón esetei felsorolja; így pl. igen találóan felemlíti szerző a felsorolt esetek közt azt, midőn az elévülési kifogás érvényesülése a jóhiszeműségbe és tisztességbe ütközik a mi különben nálunk, különösen az ujabbi időben, állandó gyakorlattá vált). Végül éhben a fej.-ben tárgyalja szerző azt az igen érdekes kérdést, midőn ugyanis a kereshetőség megszűnik a hitelező Majális késedelme miatt (Yerwirkung). Igaza van szerzőnek, midiin azt mondja, hogy ehez az uj, sokszor nélkülözhetetlen jogintézményhez csak igen óvatos kézzel kell hozzányúlni. Ez az intézmény, amely mondhatni az elévülési időn belül ujabbfajta elévülésfélét statuál, nálunk határozott kidomborítást főkép a versenyjogi perekben nyert. Ilyen helytálló jogdogmatikai fejtegetések után rámutat szerző arra, hogy — összetévesztés kikerülése céljából — a kamatoknak, tartásdíjnak, elvont hasznoknak késedelmes érvényesítése okából való meg nem Ítélése, nem tartozik a ..Yerwirkung" jogintézménye alá. mert ezeknél időszakokhoz lapadó határozott rendeltetésről van szó. A negyedik fej.-ben szerző a teljesítés körül követendő jóhiszeműség és tisztesség kérdésénei foglalkozik. Erre vonatkozó fejtegetéseinek alapját szerző; az általánosan elfogadott felfogásnak megfelelően, ugy fejezi ki. hogy minden kötelmet ugy kell teljesíteni, amint azt tekintettel az esel körülményeire és az élet felfogására a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a méltányosság megkívánja. Ennek fonalán szerző több esetet tárgyal, főkép utalva a pénz elértéktelenedéséből folyt nagy nehézségekre és pl. a dollár aranyértékének leszállításával kapcsolatosan oda konkludál, hogy a dollárnak az ügylet létrejöttekori és nem a lejáraikori ériéke szerint kell teljesíteni lez ma már a Kúria VII, tanácsának irányító gyakorlata folytán megállandósult felfogásnak tekinthető). Az ötödik lej. a joggal valá visszaélés kérdésével foglalkozik. Ezt a sokai vitatott kérdést szerző a római jogi „qui suo jure Utitur, neiiiinem laedit" jogtételtő] kezdve, a mai napig folytatva igen szép, alapos jogtörténeti fejlődés áttekintésében részesíti. Fejtegetései kifogástalanok. Igen tanulságos a német B. G. B. 220. §-ának, ;i schweizi Zivilgesetzbuch 2. §-ánaik, az osztr. ptkv. 129."). §. második bekezdésének egymással való összehasonlítása és ezzel kapcsolatosan a Magánjogi törvényjavaslat 2. §-ára (és 1711. §-ára) való utalás, és a Kúria 159.. valamint 743. sz. elvi határozatok Ielhívására. Ezekre támaszkodva szerző a chikánnak positiv és negatív feltételeit sorolja fel a hir. gyakorlatunkkal egyezően.