Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Kelemen László: "A Jóhiszeműség és Tisztesség a Magánjogban" [Könyvismertetés]

450 magyarázó erejénél fogva igen fontos, amint ezt szerző is hangsúlyozza. A magam részéről azt hiszem, hogy ezek az elméletek egymástól szorosan el nem választhatók és a gyakorlati alkalmazásban úgyis mindig arra kell súlyt fektetni hogy a jóhiszeműség és tisztesség elve csorbát ne szenvedjen, amire szerző is rámutat, aminek megerősítéséül több oldalra terjedő, hangyaszorgalommal összegyűjtött tanulságos, bő hazai judikaturát idéz. A harmadik fej. amelynek címe a jóhiszeműség és kötelemfakadás, erről a kérdésről általános áttekintést nyújt, kiemelve, hogy a jogosultság, illetve kötelezettség létezése szempontjából mindig vizsgálni kell azt, vájjon a jóhiszeműség és tisztesség nem hiányzik-e? Ha igen, akkor az erre különben alkalmas tényállásit jogfakasztó hatályát meg kell tagadni. Ebből kifolyólag szerző pl. a clausula rebus sic stantibus-íele kérdéssel foglalkozik és különösen azzal, hogy a jogintézmény a hazai joggyakorlatban mily irányban és mérvben nyilvánul meg, ide sorozva a gazdasági lehetetlenülés kérdését is. Lehetetlen szerzőt az erre vonatkozó részletes, igen helyes fejtegetéseiben és deductioiban követni, mert egy rövid megbeszélés keretén belül lehetetlen. De feltétlen rá kell mutassak arra a szép fejtegetésre, a melyet szerző a feltevés fogalmára vonatkozólag tesz. Szerző ugyan — Oertmann és Krückmann nyomán — nem fogadja el a feltevés igazi feltalálójának, Windscheidnek azt a definitioját. hogy a feltevés ki nem fejlődött feltétel. Ugy gondolom azonban, hogy ez a helyes és a feltevést ennél helyesebben még senki sem definiálta, csak nem szabad a Windscheid-féle definitiot merev szóhangzata szerint értelmezni. Szerző a feltevés kérdését elméleti és gyakorlati, positiv és negatív szempontból oly helyesen és behatóan tárgyalja, hogy ezeket a fejtegetéseket mindenkinek figyelmébe annál is inkább ajánlom, mivel ezzel a kérdéssel nálunk ilyen behatóan még senki sem foglalkozott és bíróságaink is úgyszólván csak félve nyúlnak ehez a fontos jogintézményhez. Ebben az eszmekörben tárgyalja szerző) az érdekcsalás intézményéi amelyre nézve — Almási nyomán — előadja, hogy ez nálunk még fejlődésiben van. Mindezek után, a viszonyok megváltozása folyományaként felsorolja szerző), hogy mikor van helye a kötelem szüntetésnek és mikor nincs. Ugyanabban a fej.ben tárgyalja a szerző) az exceptio doli kérdését és itt mint kötelemfakadás akadályát említi a „venise conlra factum proprium a saját korábbi tényekkel ellenkező magatartást. Ezzel az igen érdekes és nehéz kérdéssel foglalkozva az Almási ..magyar esteppel" című értekezésére és Fürst ,.utaló magatartás" cimü könyvére való hivatkozás után, felveti a kérdést, vájjon a jogosultnak mely korábbi tényei, minő esetekben és mikor szolgálnak a jóhiszeműség és tisztesség elvénél fogva a velük szemben forduló későbbi magatartás akadályaiul? Mely kérdésekre szerző részletesen indokolt beható feleletet ad; felsorolja a löesetekci, amelyekben a hazai jogunk a saját lénnyel való szembefordulást nem