Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Kelemen László: "A Jóhiszeműség és Tisztesség a Magánjogban" [Könyvismertetés]

448 A kongresszus záróülésén Komarnicki Román terjesztette elő Magyarországnak a jövő évre szóló meghívását, minek folytán az Unió IX. kongresszusát 1938. szept. havában Budapesten fogják megtartani. A tisztújítás során a hat alelnöki állás (közül az egyik Czigler Istvánnal nyert betöltést. A kongresszuson a külföldi ügyvédi kar számos kiválósága jelent meg, így a francia delegáció élén Jean Appleton tiszteletbeli alapító elnök egyetemi tanár, Belgiumból Henri Jaspar volt miniszterelnök, Xavier Janne kamarai elnök liegi egyetemi tanár, a Magyar Jogászegylet tiszteletbeli tagja, Angliából R. E. L. Vaughan Williams előkelő angol ügyvéd, Olaszországból Dino Vidali trieszti egyetemi tanár stb. A kongresszust kisérő társadalmi események és fogadások közül kiemeljük a miniszterelnök által rendezett búcsúvacsorát amelyen az ünnepi beszedett Jaspar belga miniszter mondotta, majd pedig Lebrun köztársasági elnök rambouilleti kastélyában tartott fogadást. „A Jóhiszeműség és Tisztesség a Magánjogban". Ez alatt a cím alatt jelent meg a közelmúltban egy igen kitűnő munka, a melynek szerzője Dr. Kelemen László kir. törvényszéki biró Szegeden. Szerzőnek már e mü első oldalán tett az a kijelentése, hogv a magánjogi forgalomnak a jóhiszeműség és tisztesség az alappillére, megadja mintegy programját annak, amit a kétszázoldalnál terjedelmesebb kiváló művében elméleti és gyakorlati szempontból igen találóan fejteget. Az I. részben — alapvetés cím alatt — alapfogalmakat tisztáz és bel- és külföldi irókra való utalással a jóhiszeműség és tisztesség definitióját adja, a hol igen helyesen a kiváló német jogtudós Stammler által a magy. jogászegyletben ,,Das richtige Recht" cim alatt tartott előadásból indul ki, amely szerint jóhiszeműleg és tisztességesen az jár el, aki embertársai céljait épugy magáévá teszi, mint a sajátját. Természetes, hogy ez a definitio nem látszik kimerítőnek, azonban az ettől látszólag eltérő fogalommeghatározások lényegben ugyanazt tartalmazzák, pl. hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit abban kell látni, amit minden méltányos és igazságosan gondolkodó ember tisztességérzete (Anstandsgefühl) megkíván (Kohler) stb. Ezzel kapcsolatban rámutat szerző igen találó fejtegetésekkel a jog és erkölcs közti viszonyra és ennek folyamán kiemeli, hogy irányadó mindig a társadalomnak a nemzetközi közfelfogásban jelentkező együttes meggyőződése és ezért ép erkölcsi érzékkei és becsületes morális meggyőződéssel biró nemzet körében soha sem lehet kélséges az, vájjon valamely eljárás vagy magatartás tisztességes-e? E fejtegetések során szerző igen szerencsésen rámutat a forgalmi IRODALOM.