Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 2. [r.]

444 közvetlenül anyagi szabályozást ad a tényállásra, amikor is a külföldi kolliziós norma esetleges visszautalása tekintetbe nem vehető. A kérdés tehát a következő: Szabályoz hat-e az állam minden külföldi vonatkozású tényállást vagy sem? Ha nem, akkor a nem szabályozható tényállás szabályozhatatlan részére a külföldi jog a maga egészében irányadó, tehát a visszautalást követni kell. Ha ellenben a szabályozás az állam hatáskörébe tartozik, akkor még mint további kérdés az is eldöntendő, hogy az állam ennél a szabályozásnál a külföldi kolliziós normát is irányadónak kívánja-e tekinteni. Az első esetben a visszautalást szintén követni kell, a második esetben azonban az figyelmen kívül marad. A kérdés ilyen feltevése folytán a probléma kiválik a belső állami jog anyagából és a nemzetközi jog anyagába kerül. A felvetett kérdést pedig a ma érvényes pozitív nemzetközi jog a következőkép oldja meg: Magánjogi rendjük megalkotásánál az államok külön szerződéses lekötöttség hiányában nincsenek nemzetközi jogi korlátozásoknak alávetve.23) A nemzetközi jog által elismert bizonyos állami jogok (jog az egyenlőségre, a forgalom szabadságára, stb.) állítanak ugyan fel bizonyos korlátokat, de ezek inkább a nemzetközi magánjog területét érintik. Az anyagi magánjogra kiterjedő korlátozás hiányában tehát az állam elvileg minden tényállás felett gyakorolhat jogi rendezést. Ennek a jogi rendezésnek a külföldön való érvényesülése esetleg nincs biztosítva, a hazai bíróságok előtt azonban akadálytalanul alkalmazást nyerhet és elvi lehetősége feltétlenül fennáll.24) Ezt a nemzetközi jogi elvet az Állandó Nemzetközi Bíróság az u. n. Lotus-ügvben hozott Ítéletében kifejezetten kimondotta.25) A nemzetközi jog ily értelmű szabályozásával tehát a visszautalás-ellenes állásfoglalás nincs ellentétben, de viszont az elfogadás lehetősége sincs kizárva. Az állam ugyanis ép úgy előírhatja a külföldi anyagi jogi szabályok, mint a külföldi kolliziós normák alkalmazását. Elvileg, általánosságban az állam minden esetre saját jogának az alkalmazását tartja a leghelyesebbnek. Ezt mutatja, hogy minden esetben, még jogszabályösszeütközés esetén is a *?) Verdross, id. m. 361. 1. Fauchille: Traité du droit international public, Paris, 1922. I. 175. 1. Szászy: A nemzetközi magánjog helye a jogrendben, M. J. Sz. 1931. 406. 1. Strupp: Grundzüge des positiven Völkerrechts, Bonn, 1922. 63. 1. 24) Bar: Theorie und Praxis des internationalen Privatrechts. Hannover, 1899. 5. 1. 25) Publications, Série A. No. 19. 19. 1.